Bulvárhatalom
Mást jelent a sajtószabadság Fodor Tamásnak és mást Szinetár Dórának – mondja az előadásban a bírót és egy újságírót játszó színésznő, aki inkább bulvárújságírókkal találkozik, akik – kevés kivétellel – a magánéletéről azt írnak, amit akarnak. Azt tapasztalja, hogy a közügyek ma jól védhetőek a sajtóval szemben, a magánügyek viszont egyáltalán nem. A hazai bulvár lapok az elmúlt négy évben rengeteget macerálták a színésznőt. A lavina akkor indult el, amikor úgy döntött, nem nyilatkozik a válásáról. Ez rossz taktika volt, mert kicsúszott a kezéből a cikkek feletti kontroll, nem küldték el neki a megjelenés előtt az írást, nem korrigálhatta a hibákat. Így viszont bármit megtehettek.
|
Szinetár Dóra a magánéletet félti
Véner Orsolya |
A legszörnyűbb példaként azt említi, amikor a házukat árulták, és vevőként bejelentkezett egy hölgy, aki közölte, fogalma sincs, miért adják el, ő nem olvas bulvárt. Lehet, hogy nem olvas, de ír, derült ki másnap a Blikkből. Ahogy az is, hogy kísérője – aki férjnek kiadva magát fényképezte a házat – a lap fotósa volt. Ilyen esetekben Amerikában olyan pert akasztanának egy lap nyakába, hogy abból a felperes sarokházat vehet. Szinetár Dóra nem gondolja, hogyha nem írna róla a bulvár, elvesztené rajongóit. Abban bízik, hogy kíváncsiak lesznek rá mostani prózai szerepében is.
Elnök a bíróság előtt
Az 1908 és 1910 között játszódó darab egy polgári per keretében idézi meg Pulitzer alakját. Három ügyet tárgyal a bíróság. Az elsőben Pulitzer Roosevelt elnök ellen indított keresetet a Panama ügyben felvetődött korrupciós gyanúk miatt. Másodszor Roosevelt viszontperli Pulitzert, azzal hogy alaptalanul rágalmaz, a harmadikban megint csak a médiamogul az alperes: a vád szerint kartellezett öccsével, a második legnagyobb New York-i lapot birtokló öccsével, Alberttel. Ami a panamázást illeti, ott a nagy disznóságokat még a franciák vitték végbe, Pulitzer nem tudhatta, hogy a helyükbe lépő amerikaiak valóban folytatták-e a csatornánál kialakított franciás hagyományokat; őt az zavarta, hogy az ügylet a nyilvánosság kizárásával zajlott.
Érdeklődésünkre, hogy mi lett a kifejlet, Fodor Tamás felhívta a figyelmünket: az eset jelentősége nem abban áll, hogy ki nyert és ki veszített, hanem abban, hogy perbe lehetett hívni az Egyesült Államok elnökét, és hogy a sajtó hívta perbe, és már ezzel a puszta ténnyel nyilvánossá vált az ügy. Pulitzer nagy érdeme volt, hogy azt állította: az amerikai demokrácia sarokpontja a nyilvánosság, amelyet végső soron egy rangra emelt a bírósággal és a parlamenttel. Egyetlen olyan közügy sem lehet, ami nem nyilvános, mert abban a pillanatban előjönnek a gyanúsítgatások, előjön a bűn, a trükközés – vallotta a makói születésű milliárdos.
Menthetetlen kontinens
A Sándor Anna szövegéből született, iróniával és humorral dúsított dokudrámában egy rettentően színes és ellentmondásos figura elevenedik meg. Pulitzer kíméletlen kapitalistaként, a gátlástalan revolverújságírás megteremtőjeként hatalmas vagyont halmozott fel, ám ennek tetemes részét közcélokra költötte, mindenekelőtt az újságíró-mesterség egyetemi szintű oktatására és a nevét viselő díjra. Kora előrehaladtával megbánta, hogy engedett a bulvár nyomásának, szégyellte, hogy a saját elveivel ellentétben a legdurvább eszközöktől sem riadt vissza a konkurenciaharc közepette. Fény derül egy régi rejtélyre is, tudniillik miért csak Amerikában osztanak Pulitzer-díjat (azóta is): „Európa menthetetlen" – indokol a darabban a sajtóguru egy magyar származású újságíró érdeklődésére, hozzátéve, hogy nagyra tartja Európa kultúráját és hagyományait, de elriasztja elmaradottsága, szolgalelkűsége, visszataszítják hűbéri hagyományai.
A Pulitzer-ügy. Spinoza Színház. Bemutató: március 20. Szereplők: Fodor Tamás, Makranczi Zalán, Szinetár Dóra
