„Hazaárulónak kiáltottak ki"

– Amely olykor egészen személyeskedő hangnemben zajlott, zajlik ma is.

– Persze. Hazaárulónak kiáltottak ki, majd végül azt is kétségbe vonták, hogy török vagyok.

Ez igazi intellektuális tiszteletlenség. Hadd döntsem el én, hogy töröknek vagy franciának érzem magam, mert ez tulajdonképpen magánügy.

Az más, ha a filmet kritizálják: a török sajtó kifejezetten támadólag lépett fel, tiszteletlennek és hiteltelennek kiáltották ki. „Túlságosan franciának". Most meg, az Oscar-nevezés után, ugyanezeknek a lapoknak az újságírói keresnek, hogy interjút adjak nekik.

– És ad?

– Nem. Egy kicsit elkéstek. A párbeszéd amúgy sem népszerű forma ma Törökországban. Aki nem ért egyet az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) propagandájával, akkor vége. Már meg sem tudom számolni, hány kiváló újságírót börtönöztek be, csak azért, mert ellenzéki hangvételt ütött meg, vagy csak éppen kritikus volt.

Elég egy rossz kérdés, és terrorizmussal vádolnak meg. A Mustangban én „csak" a nők helyzetéről beszélek,

de nagyon sokan a globális társadalomkritikát is érzik, ezért tartják különösen veszélyesnek. A legegyszerűbb pedig azzal támadni, hogy csak egy „idegen" ámokfutása.

„Több tucat fenyegetést kapok, de ugyanannyi pozitív üzenet is érkezik" Clemens Bilan / Reuters

– Akkor mostanában, gondolom, nem fog Törökországba utazni.

– Nézze,

naponta több tucat fenyegetést kapok Törökországból,

de legalább ennyi pozitív üzenet is érkezik. Az Oscar-nevezés pedig elcsendesítette azoknak az elfogultaknak a hangját, akik nézhetetlen és értékelhetetlen filmnek tartották a Mustangot. A siker felülírta ezt az ellenpropagandát. A művészi kérdésekben nyertünk. Ez hihetetlen erőt ad sok embernek, persze elsősorban nőknek. Nem tehetem meg, hogy pont most ne álljak ki értük. Édesanyám is Törökországban él. Nem félek odautazni.

– Mennyire személyes film a Mustang?

– Abszolúte az. Gyerekként nagyon hamar elveszítette a családom a férfia­kat, egyúttal a védelmet, amelyet ők tudtak biztosítani. Kislányként pedig ugyanúgy megéltem a konzervatív emberek rosszallását. Amikor elkezdtem írni a Mustang forgatókönyvét, egy időre félre kellett tennem az anyagot, mert úgy éreztem, hogy túlságosan reális. Később döntöttem úgy, hogy beleviszek a cselekménybe némi meseszerűséget. Ezzel metaforikus szintre emeltem az auto­biográfiai elemeket.

– Mit gondol, változik majd a nők helyzete a török társadalomban?

– Szomorúan mondom ezt, de Törökországban most ennél sokkal súlyosabb problémák vannak. Alapvető emberi jogok sérülnek.

– Bemutatták a filmet Törökországban?

– Egy fesztiválon, de nemsokára komolyabb terjesztése is lesz, mozgó vetítőkkel még a legkisebb falvakba is eljuttatják. Persze nemrég hallottam, hogy rengetegen letöltötték már a netről. Nem baj, lássák minél többen!

– A Mustang a Saul fiával versenyez az Oscar-díjért. Látta?

– Hogyne láttam volna. Többször is beültem rá. Elképesztően erős és eredeti film.

Amikor először megnéztem, tudtam: egy rendezőóriás­ született meg Nemes Jeles László­ személyében. Egyébként Lászlóval egyfajta párhuzamos életet élünk Cannes óta. Összefutunk reptereken, fesztiválokon és limuzinokban. Kicsit mintha egy „albérletben" laknánk. Néhány fesztiválon László vitte el a fődíjat, máskor meg mi. A Golden Globe-díjkiosztó végén odajött, hogy megöleljen. Mondtam neki, hogy ez most az övé, de ha nem nagy baj, az Oscart én szeretném megnyerni. Mosolyogva csak annyit mondott: „Tudom." Egyébként őt a Sony támogatja, körül volt véve egy csomó emberrel, akik vele dolgoznak, és

úgy néztek rám, mint amikor az ember arra ügyel, nehogy belelépjen az utcán heverő kutyaszarba.

– Hogyan tovább? A következő műve francia vagy török film lesz?

– Megváltozott a világ. Felnőtt egy olyan rendezőgeneráció, amelynek tagjai több kultúrát is képviselnek, számos nyelven beszélnek és a világ több pontján képesek hitelesen alkotni. Megint csak László jut az eszembe... De nincs köztünk semmi!

Ebben az őrült időszakban három albérletet is fenn kell tartanom, Isztambulban, Los Angelesben és Párizsban. De csak az utóbbiban van hűtő.

Talán ez jelent valamit a jövőt tekintve.