galéria megtekintése

Hangos óceán

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 28. számában
jelent meg.


Hegyi Iván
Népszabadság

A hatvanas évek brit inváziója legendává vált a beat- (pop-, rock-) zenében. Arról viszont nem szokás megemlékezni, hogy amerikai invázió is volt. Nem feltétlenül a tengerentúli előadók rajzottak Nagy-Britanniába – bár ők is jártak át szépen –, a dalaik hasítottak „ideát”. Mégpedig angol művészek tolmácsolásában.

A beatmuzsika emblematikus számai közé tartozó Twist and Shoutot két brit együttes is a műsorára tűzte. Az egyik a Beatles volt, a másik meg az a londoni Tremeloes – még Brian Poole-lal –, amelyet a Decca cég éppen a Beatles helyett szemelt ki magának 1962. január 1-jén. Ám a nóta addig egyáltalán nem kapcsolódott a szigetországhoz, hiszen 1961-ben a Top Notes elnevezésű detroiti banda vette lemezre, majd 1962-ben az ohiói énekegyüttes, az Isley Brothers dolgozta fel. A változat olyan jól sikerült, hogy a korong másik felére a szerzemény instrumentális változatát tették – még ha a hangszeres variációnak a Spanish Twist címet adták is –, azaz a három Isley fivér, O’Kelly, Ronald és Rudolph a B oldalon meg sem szólalt, ami kétségkívül unikum egy dalos trió pályafutásában.

A Tremeloes amúgy szinte kizárólag amerikai számokkal csinált karriert, hiszen kezdeti nagy sikereinek egyikét, a Do You Love Me-t egy másik énekegyüttestől, a hattagú detroiti Contourstől kölcsönözte, ahogyan később a Candy Mant Roy Orbisontól vagy a lírai Someone, Someone-t Buddy Holly zenekarától, a texasi Cricketstől „lízingelte”. A Here Comes My Babyt már nem az óceán másik oldaláról importálta, hanem Cat Stevenstől vette, és kétségkívül nagyobb feltűnést keltett vele, mint a több hangszeren játszó londoni szerző-énekes, akinek bemutatkozó albumáról a címadó Matthew and Son a brit lista második helyére került, a Here Comes My Baby viszont feltehetően feledésbe merült volna a vérpezsdítő Tremeloes-adaptáció nélkül.

 

Ugyancsak Amerikára alapozott a liverpooli Searchers, és nem csupán abban az értelemben, hogy nevét a John Wayne, a szépséges Vera Miles és a még nála is elbűvölőbb Natalie Wood főszereplésével forgatott westernfilm címéből „örökölte”, hanem azért is, mert úgy működött, mint a kreatív lakberendező: ragyogóan átalakított mindent. A New York-i Drifterstől a Sweets for My Sweetet, a philadelphiai Orlonstól a Don’t Throw Your Love Away-t, a washingtoni Cloverstől a Love Potion Number 9-t. Tengerentúli énekesnők dalait is repertoáron tartotta: a San Franciscó-i Malvyna Reynolds felvételei közül a What Have They Done to the Raint reprodukálta, míg Kentucky kiválóságának, Jackie DeShannonnak alighanem két legnagyobb slágerét, a Needles and Pinst, valamint a Walk in the Roomot köszönhette.

A csodálatos Miracles, Chuck Berry ...
A csodálatos Miracles, Chuck Berry ...

Az amerikai álmot formálta át brit tüneménnyé a manchesteri Herman’s Hermits is, amely a New York-i Earl-Jean Reavis I’m into Something Goodjával futott be, majd utóbb Sam Cooke Wonderful Worldjének verziójával villogott. Az alig harminchárom évet élt Cooketól – akit 1964 decemberében sosem tisztázott körülmények között agyonlőttek egy Los Angeles-i szállodában – az Animals a Bring it on Home to Me-t hozta be az Egyesült Királyságba, a Beatles pedig egészen széles amerikai körből merített: hogy mást ne említsünk, a Baby It’s You-t és a Boyst a New Jersey-ben otthonos Shirelles, a You’ve Really Got a Hold on Me-t a detroti Miracles, a Rock and Roll Musicot és a Roll Over Beethovent Chuck Berry, a Please Mr. Postmant a michigani Marvelettes nyomta eredetileg. Az utóbbi dal 1961. augusztus 28-án került a Billboard-lista élére „odaát”; tessék a naptárra nézni, ennek ma ötvennégy esztendeje.

... és Marvelettes
... és Marvelettes

Érdemes még megemlékezni arról, hogy a Rolling Stones első, 1964-ben kiadott nagylemezén szinte csak amerikai nóta szerepelt; a Route 66 című nyitószám például Bobby Troup előadásában jelent meg 1946-ban, az albumot lezáró Walking the Doggal pedig Rufus Thomas nyűgözte le nem éppen kisszámú hallgatóságát 1963-ban (is). S ha már negyvenhatnál voltunk: a beat himnuszának tartott You’ll Never Walk Alone, amelylyel a liverpooli Gerry & The Pacemakers örökre beírta magát a rocktörténelembe, Richard Rodgers és OscarHammerstein Carousel című, 1945-ben színre vitt Broadway-musicaljéből való. Hab a tortán: Hammerstein forgatókönyve Molnár Ferenc Liliomja alapján készült.

Abból a darabból játszottak, ha nem is a Pál, a Matthew utcai fiúk...

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.