A hatvanas évek brit inváziója legendává vált a beat- (pop-, rock-) zenében. Arról viszont nem szokás megemlékezni, hogy amerikai invázió is volt. Nem feltétlenül a tengerentúli előadók rajzottak Nagy-Britanniába – bár ők is jártak át szépen –, a dalaik hasítottak „ideát”. Mégpedig angol művészek tolmácsolásában.
A beatmuzsika emblematikus számai közé tartozó Twist and Shoutot két brit együttes is a műsorára tűzte. Az egyik a Beatles volt, a másik meg az a londoni Tremeloes – még Brian Poole-lal –, amelyet a Decca cég éppen a Beatles helyett szemelt ki magának 1962. január 1-jén. Ám a nóta addig egyáltalán nem kapcsolódott a szigetországhoz, hiszen 1961-ben a Top Notes elnevezésű detroiti banda vette lemezre, majd 1962-ben az ohiói énekegyüttes, az Isley Brothers dolgozta fel. A változat olyan jól sikerült, hogy a korong másik felére a szerzemény instrumentális változatát tették – még ha a hangszeres variációnak a Spanish Twist címet adták is –, azaz a három Isley fivér, O’Kelly, Ronald és Rudolph a B oldalon meg sem szólalt, ami kétségkívül unikum egy dalos trió pályafutásában.
A Tremeloes amúgy szinte kizárólag amerikai számokkal csinált karriert, hiszen kezdeti nagy sikereinek egyikét, a Do You Love Me-t egy másik énekegyüttestől, a hattagú detroiti Contourstől kölcsönözte, ahogyan később a Candy Mant Roy Orbisontól vagy a lírai Someone, Someone-t Buddy Holly zenekarától, a texasi Cricketstől „lízingelte”. A Here Comes My Babyt már nem az óceán másik oldaláról importálta, hanem Cat Stevenstől vette, és kétségkívül nagyobb feltűnést keltett vele, mint a több hangszeren játszó londoni szerző-énekes, akinek bemutatkozó albumáról a címadó Matthew and Son a brit lista második helyére került, a Here Comes My Baby viszont feltehetően feledésbe merült volna a vérpezsdítő Tremeloes-adaptáció nélkül.
