galéria megtekintése

Hangok a nagy játszótérről

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 17. számában
jelent meg.


Csider István Zoltán
Népszabadság

Sokszor leírták már róla: berobbant a magyar zenei köztudatba. Jónás Vera viszont egyáltalán nem robbanásként éli meg ezt az egészet.

Jónás Vera
Jónás Vera
Palkó Eszter

Folyamatos munka nyomán állt össze az elmúlt két-három év dalaiból a Jónás Vera Experiment Game című, tavaly ősszel megjelent lemeze, melyet Dés Andrással, Csizmás Andrással, Fenyvesi Mártonnal készített, s amelynek producere Moldvai Márk volt. Mindössze arról van szó, addig gyűltek a dalok, míg egyszer csak összeértek – nem olyan bonyolult ez.

Hogyan kerül valaki az ELTE társadalmi tanulmányok szakáról a London Center Of Contemporary Musicba? „Egy német barátnőmet látogattam meg a brit fővárosban, aki oda járt. Nemcsak London volt szerelem első látásra, hanem az iskola is, ahová néhány órára elkísértem. Akkoriban éppen azon gondolkodtam, mit csináljak egyetem után… Aztán még egyszer meglátogattam, és ha már ott voltam, megkérdeztem, lehet-e ide felvételizni…” Lehetett.

 

Felvették. Nem mintha előzmények nélküli lett volna ez az affinitás a zenéhez. A zuglói Liszt Ferenc Zenei Általános Iskolába járt, gyerekkorában zongorázott, egészen az érettségiig mindenféle színpadi dolgot is csinált, énekelt, táncolt, szavalt, konferált – aztán majdnem teljes fordulat a társadalomtudományok felé. Majd vissza.

„Úgy éreztem, még elég fiatal vagyok a váltáshoz, a kellő ambíció is megvolt bennem, ráadásul mindig vágytam rá, hogy külföldön éljek egy ideig.” A nevezett londoni zenei intézmény egyébként a kisebbek közül való, mindössze hatvanan jártak egy évfolyamra, a mezőny azonban abszolút nemzetközi volt.

A bemutatkozó lemez letisztultságához Verát jól megfontolt, türelmesen átgondolt, minden első lemezes énekesnő modellt félredobó hozzáállása segítette.

Életre szóló barátságok köttettek abban a három évben. Az első két esztendőben hangszerelést, zeneszerzést, éneklést, zenekari gyakorlatot tanultak, közösen, harmadikban szakosodniuk kellett.

Jónás Vera a dalszerzést választotta. S hogy ez mit jelent? „Nagyon egyszerű: gyártottuk a dalokat. Különben én is szkeptikus voltam egy kicsit: hogyan lehet tanulni a dalírást?” Például úgy, hogy alaposan feltérképezik, mitől és hogyan működik a dal. Aprólékosan elemezték a különböző korokból származó és számtalan stílusirányzatba tartozó dallamokat, szövegeket, és ezekhez kapcsolódó gyakorlatokat végeztek. És közben rengeteg házi feladatot kellett megoldaniuk.

„Amikor vasárnap délben eszedbe jut, hogy hétfőig le kell adnod három dalt, akkor nincs mese: addig keresgélsz, amíg megtalálod magadban őket.” Azt mondja, valamilyen dalt mindenki tud írni, az nem olyan nehéz – de tényleg jót azért valóban nem könnyű.

Mindenesetre a mai napig az ott tanultakból táplálkozik. A bemutatkozó lemez letisztultságához Verát jól megfontolt, türelmesen átgondolt, minden „első lemezes énekesnő” modellt félredobó hozzáállása segítette, melyhez zenésztársaiban kiváló partnerekre lelt. Nemcsak a kritikai visszhang volt szinte egyöntetűen pozitív: a Game-et jelölték az Independent Music Awardsra is, Adult Contemporary kategóriában négy angolszász előadó mellett.

Azt mondja, ha nyernek, biztosan örülni fog, de egyáltalán nincs rágörcsölve – most inkább az őszre tervezett új kislemez anyagával foglalkozik, melyről a május 20-i, a MüPában esedékes koncerten is előadnak majd dalokat. Azt is, amelynek Grecsó Krisztián írta a szövegét, s eddig az egyetlen magyar nyelvű szerzemény a Jónás Vera Experiment történetében.

Kínai laptopzajzenész, kenyai rapper, venezuelai, indiai népzenész – sorolja azokat, akikkel együtt résztvevője volt a harminckét muzsikus részvételével lezajlott One Beat zenei tehetségprogramnak, melyet az amerikai külügy szervezett, s melynek ő volt az egyetlen magyar tagja. Floridában találkoztak, több hétig dolgoztak együtt, mindenki hozta a magáét, és azt vizsgálták, mit tudnak közösen kihozni egymásból „a nagy játszótéren”.

Aztán egy Floridától New Yorkig tartó tizenhat állomásos turné keretében be is mutatták az eredményt. De Vera részt vett a programot lebonyolító csapat utcai stúdió kezdeményezésében (Street Studio) Amerikában és Svájcban egyaránt, gondolt egyet, és úgy döntött, elhozza a modellt a magyar utcákra is.

A Street Studio Hungary ötletéhez néhány eszköz szükséges: egy laptop, pár hangfal, egy mikrofon, hangszerek, illetve zajkeltő eszközök. Az Ableton program segítségével a járókelők bevonásával élő felvételt készít Vera csapata, melyben mindenki hozzáteheti ötletét a zenéhez.

„Szia, ne haragudj, bele tudnál fütyülni a mikrofonba? Nem tudsz véletlenül pár akkordot? Egy népdalt? Rappelj már valamit nekünk!” – nagyjából így érdemes elképzelni, ahogy a hangminták készülnek. Hazai partnerként a Snétberger Tehetségközpont lelkes fiatal roma zenészeit hívta, hogy legyenek ők a spontán készülő zene producerei, hangmérnökei.

A zenészek és a nemzetközi stáb a felsőörsi Snétberger Intézetben találkozik idén nyáron, aztán néhány állomásos turnéra indulnak, hogy a közös zenélés mellett előhívják a magyar utcák, terek zenéit. Mindezt közösségi finanszírozással tervezik, az Indiegogo nevű, közösségi projektet támogató oldalon gyűjtik rá a pénzt. Jónás Vera az informális, könnyen közösséget teremtő civil projektekben hisz. A kis lépésekben, abban, hogy személyes élmények által nyílik meg az ember az újdonság, önmaga és embertársai iránt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.