A horrorgroteszkként meghatározott darab helyszíne egy ausztriai erdő eldugott vadászháza, ahol egy osztrák és egy magyar házaspár találkozik egymással, hozza ki egymásból a legrosszabbat. – A vadászház Európa metaforája – mondta a bécsi Bühne című szaklapnak a nemzetközi ismertségű rendező –, az osztrákok Nyugat-, a magyarok pedig Kelet-Európát képviselik, kölcsönösen tele vannak félelmekkel. Egy magyar férfi az előle elmenekült feleségét üldözi, de közben manipulálja az elpuhult nyugati liberálisokat.
Schilling hasonlónak látja a két házaspár közötti helyzetet ahhoz, ami a harmincas években volt Európában. – Itt is, ott is lépésről lépésre radikalizálódnak – tette hozzá. – Egészen addig a pontig, amíg a társadalom úgy megváltozik, hogy miközben nemet kellene mondania, igent mond.
Schilling Árpád 2005-ben a Burgtheater stúdió színházában, a Kasinóban már bemutatkozott egy darabbal, Shakespeare klasszikusának nagyon lerövidített változatával, a Hamlet3-nel. A mostani bemutatót megelőzően hosszú interjút adott a Die Presse című tekintélyes osztrák napilapnak, alkotása szellemi elődjei között említette Örkény István Tóték című művét és az osztrák Michael Haneke A fehér szalag című filmjét.
A Krétakör társulatra vonatkozó kérdés kapcsán a művész arról panaszkodott, hogy a magyar kormány megfojtja a társadalmilag aktív, demokratikusan elkötelezett civil alapítványokat, Orbán Viktor olyan rendszert épített ki, amelyben minden és mindenki tőle függ.
A Die Presse megkérdezte, gondolkodik-e Magyarország elhagyásán és azon, hogy Nyugatra költözzék. A rendező igennel válaszolt, megemlítve, hogy az elmúlt években félmillióan távoztak az országból. De hozzátette, hogy nem tudja Magyarországot egyszerűen csak elfelejteni. Ott él a családja is, s ha „mindenki elmenekülne, akkor csak a fasiszták maradnának”.
Mundruczót állva tapsolták
A Proton Színház Mundruczó Kornél rendezte Látszatélet című világbemutatóját tapsviharral jutalmazta a Bécsi Ünnepi Hetek közönsége. Több jelentős osztrák napilap és portál kiemeli a nagyszerű színészi alakításokat, a különleges díszletet és Mundruczó új színházi formanyelvét. Lilian Spatz, az osztrák televízió munkatársa szerint „egy olyan korban, amikor egyre fontosabb az identitás meghatározása, Mundruczó arról a kérdésről készít színházi előadást, vajon el tudunk-e szakadni családi gyökereinktől, meg tudjuk-e tagadni származásunkat, lehetséges-e testre szabott identitást alkotni. A Látszatélet egy a sajátjánál jobb életre törekvő fiatal férfi görcsös próbálkozását mutatja be”.
