Kész csoda, hogy a másik kettő köztünk van. Chuck Negron 1999-ben kiadott könyvének mindjárt a címe sokat mondott: Three Dog Nightmare. A Puerto Ricó-i származású alapító tagnak már manhattani gyerekként problémái voltak: „Minden délután kimentem az utcára kosarazni, és doo-wop dalokat énekeltem. Ez mentett meg a szüleim válása után" – emlékezett kölyökkorára. Majd arról írt: „Heti ötezer dollárt tapsoltam el kokainra. Nyitva volt előttem a pokol kapuja."
Az infernó persze a mennyország után jött el. Az együttes a hatvanas évek végén olyannyira befutott, hogy 1969 és 1975 között több top 10-es száma volt az Egyesült Államokban, mint bárki másnak. Produkcióját a Rolling Stone magazin 1972-ben így jellemezte: „A termék elsöprő sikert aratott."
A 67 éves korában elhunyt Greenspoon ekkor már háromszintes házat vitt Hollywoodban uszodával és belső lifttel, a palota garázsában pedig két elegáns Mercedesszel. Azért csak kettővel, mert a Maestrónak becézett muzsikus – aki a Three Dog Night mellett olyan további hírességekkel zenélt együtt koncerteken és lemezfelvételeken, mint a Beach Boys, Eric Clapton, Donovan, Jimi Hendrix – szintén drogozott, jóllehet heti ezerötszázzal kevesebbet herdált el kábítószerre a Csekonics módra költekező Negronnál.
A harmadik énekest a sikerektől szállt el, mert az ír gyökerű Danny Hutton máig emlegeti: „Ott voltunk mindenféle listán, lehetett az pop, rock and roll, rhythm and blues vagy country..." A zenekar huszonegy, egymást követő száma került be a Billboard magazin legjobb negyven dala közé, és Cory Wells fáradtan mondta a Las Vegas Weekly újságírójának 2008-ban: „Mindig az utazás a legnehezebb. Negyven éve ülünk buszon vagy repülőn." Ez alatt hányszor énekelte a Mama Told Me-t? – érdeklődött a riporter. „Fogalmam sincs – felelte –, de nem is akarom tudni."
A Mama Told Me a zenekar első amerikai listavezető száma volt; a csúcsra még a Joy to the Worlddel és a Black and White-tal került fel az együttes. Amikor a Joy to the World az első helyre kapaszkodott, a komponista Hoyt Axton édesanyja nyomdokaiba lépett. Mae Axton társszerzője volt ugyanis Elvis Presley Heartbreak Hoteljének, azaz ugyanabban a családban a mama és a fia is listavezető nótát jegyzett. Hoyt Axton „szállította" még a zenekarnak a Never Been to Spaint, és az együttes amúgy is kiváló szerzőktől merített: a One-t Harry Nilssontól, a The Show Must Go Ont Leo Sayertől, a Play Something Sweetet a New Orleans-i zenei élet jellegzetes alakjától, a szintén tavaly elhunyt Allen Toussaint-től vette. (Az utóbbi nótát negyven évvel ezelőtt a Wastaps tette közkinccsé Magyarországon, igaz, Keres Tibor funkyzenekara csak egy énekessel – akkoriban az egészen fiatalon elhunyt Szegváry Gáborral – állt fel.)
A One-t a The Guardian minden idők tíz legjobb, valamilyen számjegyet tartalmazó dala közé választotta. „Az egynél nem létezik magányosabb szám" – mondta erről Nilsson, aki szívrohamban halt meg 1994-ben, alig 52 évesen. Mielőtt elhunyt, leghíresebb dalát, az angol-walesi Badfinger együttestől származó Without You-t Mariah Carey lemezre vette, majd csaknem megismételte azt a sikert, amelyet a mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban listavezető Nilsson aratott vele: az újabb feldolgozás Nagy-Britanniában az élre, Amerikában a második helyre került.
|
Márciusban folytatják. A Three Dog Night ma
Forrás: threedognight.com |
A szám refrénjét („Nem tudok élni nélküled") utóbb az Apostol együttes is a magáévá tette, de a minőségi különbséget Jimmy Greenspoon alighanem zongorázni tudta volna...
Bár ő inkább azt a Celebrate-et játszotta, amely a Best of Three Dog Night nagylemez utolsó dala volt 1982-ben, majd az együttes 43 számát tartalmazó dupla CD címadója lett 1993-ban. Akkorra a zenekar már 90 millió eladott hanghordozónál tartott.
Volt mit ünnepelni, az biztos.
