Elysium című új albumával turnézik a világ körül Al Di Meola. Az új nóták mellett a saját klasszikusaitól kezdve Lennon és McCartney dalait, valamint Piazzolla-tangókompozíciókat is játszani fog augusztus 19-én este 7 órától a MoMkultban. A New Jersey-ben született olasz-amerikai gitáros-dalszerzővel telefonon beszélgettünk.
hirdetés
– Legújabb albuma, az Elysium borítóján még pólót sem visel. Ez is a lecsupaszítás szimbóluma?
– Igen, mert az életemnek egy nagyon érzékeny és boldog periódusában születtek a korongra felkerült dalok. Igyekeztem megfogni mindennek a lényegét, így a zenét sem cicomáztam túl, leginkább akusztikus megoldásokban gondolkodtam.
A dalszerzés számomra terápia,
így nagyon sokáig tartott, míg minden negatív érzelmet ledobtam magamról. Amikor kezembe vettem a gitárt, egyfajta meditatív állapotba kerültem – természetesen az is hatással volt rám, hogy milyen depressziókat sikerült most elengednem.
– Hosszú évtizedek óta szerez dalokat. Nem nehéz újat alkotnia?
– Már hogyne lenne nehéz, huszonnyolc lemezen vagyok túl. Az első korongok voltak a legkönnyebbek, ilyenkor az ember csak zsigerből zenél, és nem kell aggódnia amiatt, hogy mindig felül kell múlnia önmagát. Ilyen öreg fejjel valami újat kitalálni extrém feladat. Különösen, hogy mindenki azt várja el, hogy legyél olyan, mint régen, de azért mindemellett legyél innovatív is. Szóval, ismételd magad, miközben mégsem. Őrület.
„Engem az igazi zenétől semmiféle divathullám nem tud eltántorítani” Darrin Zammit Lupi / Reuters
– A rock és a dzsessz éppen válságban van. Vagy legalábbis már nem tömegeket megmozgató műfajok.
hirdetés
– Teszem, amit tudok: zenélek, amíg meg nem halok. Mindig is harcos alkat voltam. Régebben is kitiltottak a rádiókból, a médiát zenét nem értő kockafejek uralják. Engem az igazi zenétől semmiféle divathullám nem tud eltántorítani. Amikor elkezdtem zenét szerezni, még voltak nagy tudású zenészek, akik népszerűek tudtak lenni.
Amit ma divatosnak hívunk, egy rakás szar. Nem is hívnám zenének.
A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években a zeneipar dübörgött, azóta csak a zuhanást látjuk.
– Mi ennek az oka?
A fiatalok körében népszerű hiphop- és rapelőadók többsége egyetlen hangszert sem tud normálisan megszólaltatni. Viszont óriási pénzeket gombolnak le azzal, hogy lehet ugrálni a ritmusaikra.
Nem ezt sajnálom tőlük. Hanem azt a borzalmas hatást, amit ezzel elértek, hogy ma egy fiatal zenész nem a hangszert tartja inspirálónak. Ez tragédia.
Azért még vannak kivételek. Peter Kaszás, aki ütőhangszereken játszik majd a budapesti koncerten is. Igen, és ő magyar. De ennél fontosabb, hogy látja és érzi a zenét. Képes olyan ritmusokra, melyek megteremtik az együtt zenélés lehetőségét. Tényleg ritka tehetség.
Névjegy
AL DI MEOLA 1954-ben született New Jersey-ben. Gitáros, zeneszerző, producer. A fúziós dzsessz egyik legismertebb és legbefolyásosabb gitárosa. Lemezein a fúziós és a latin dzsessz ugyanúgy megtalálható, mint a világzene, a flamenco vagy a funk. Munkásságát Grammy-díjjal is elismerték, a befolyásos Guitar Magazine többször tüntette ki a „Világ Legjobb Gitárosa” címkével, de a Guitar Player Magazine is első helyre rangsorolta a „legjobb dzsesszgitáros” kategóriában.
