Ez az ára, mondanám Yusif Eyvazovnak, ha kérdezné, de nem teszi, szerencsére. Egyfelől tényleg felléphet szerte a világban a világ egyik legjobb és vitán felül legkeresettebb szopránénekesnőjével, Anna Netrebkóval, de minden kellemetlent az ő nyakába varrnak. Ha bejön, szinte csalódott moraj szalad végig a közönségen, a taps rövidebb, halkabb. Nem miatta jöttünk össze, és a közönség akkor is kegyetlen, ha nem akar az lenni. Mindannyian úgy érezzük, hogy Netrebko helyett énekel, a mi időnket lopja.
 |
| Férj és feleség: Yusif Eyvazov és Anna Netrebko Posztós János / M?vészetek Palotája |
Annyira persze nem rossz énekes, jó hangos, érces, és nagyon biztos támpont mindannyiunknak, hogy tudjuk, mi a különbség hangképzés és éneklés között. Ami Netrebkónál játék, adottság, természetesség, az nála erőlködés, munka, idétlenség. Néha kellemetlen is: ahogy a Nessun dorma végénél körbefordul a pódiumon, hadd örüljön mindenki a hangjának. Előtte-utána Netrebko is körbefordul, bejátssza a területet, keresi a kifejezés pontosságát, megérinti a karmester mögötti korlátot, de neki tényleg örülnek. Meg ő mindezt valami gyerekes bájjal teszi, közben lebegteti a selyemruháját, mert annak is örül. Ez már a gála gálája, a koncert legvége, amit azért nehezen felejthetne el az ember: a díva mezítláb jön be, Csárdáskirálynőt énekel, és miközben arra biztatja rózsáját, hogy csak őt szeresse, pörög-forog felszabadultan.
