Én nem képeket készítek, hanem képtárgyakat. Ezek nem ábrázolnak semmit, a formákat, a színeket kell nézni, azok beszélnek – mondja Maurer Dóra képzőművész, akinek a közelmúltban nyílt kiállítása London egyik leghíresebb magángalériájában, és a Sotheby’s árverésén is elkelt két régebbi munkája, egy fotóalapú rajz és egy rézkarc.
Ennek azonban ő nem tulajdonít nagy jelentőséget, nem gondolja például azt, hogy a magyar művészet ezzel most betörne a nyugati műkereskedelembe. Szerinte egyszerűen arról van szó, hogy a hetvenes évek művészete reneszánszát éli Nyugaton, és ezért mutatkozik érdeklődés e korszak kelet-európai alkotói iránt is. Érdekes például, hogy az utóbbi időben több nagy külföldi múzeumba is bekerültek munkái, de főleg a hetvenes évek fotóalapú alkotásai. Az utána következő korszak, az úgynevezett kvázi képek máig tartó időszaka kevésbé keresett. Pedig őt már több, mint négy évtizede ez a geometrikus absztrakt képi világ foglalkoztatja.
 |
| Fotó: Földi Imre / Népszabadság |
Sok minden szóba kerül, amikor leülünk beszélgetni a Népstadionra (egyre inkább annak hűlt helyére) néző műtermében, amely lényegében egy első emeleti lakás az egyik bérházban. Például, hogy miként zajlott az a folyamat, amelynek végén szakított az ábrázoló alkotással és a geometria felé fordult. Pályája elején, a hatvanas években ugyanis rézkarcokat készített, de aztán a kép helyett jobban kezdték érdekelni a valós formák.
