galéria megtekintése

Fényszínek hajlott síkokon

1 komment


Csordás Lajos

Én nem képeket készítek, hanem képtárgyakat. Ezek nem ábrázolnak semmit, a formákat, a színeket kell nézni, azok beszélnek – mondja Maurer Dóra képzőművész, akinek a közelmúltban nyílt kiállítása London egyik leghíresebb magángalériájában, és a Sotheby’s árverésén is elkelt két régebbi munkája, egy fotóalapú rajz és egy rézkarc.

Ennek azonban ő nem tulajdonít nagy jelentőséget, nem gondolja például azt, hogy a magyar művészet ezzel most betörne a nyugati műkereskedelembe. Szerinte egyszerűen arról van szó, hogy a hetvenes évek művészete reneszánszát éli Nyugaton, és ezért mutatkozik érdeklődés e korszak kelet-európai alkotói iránt is. Érdekes például, hogy az utóbbi időben több nagy külföldi múzeumba is bekerültek munkái, de főleg a hetvenes évek fotóalapú alkotásai. Az utána következő korszak, az úgynevezett kvázi képek ­máig tartó időszaka kevésbé keresett. Pedig őt már több, mint négy évtizede ez a geometrikus absztrakt képi világ foglalkoztatja.

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

Sok minden szóba kerül, amikor leülünk beszélgetni a Népstadionra (egyre inkább annak hűlt helyére) néző műtermében, amely lényegében egy első emeleti lakás az egyik bérházban. Például, hogy miként zajlott az a folyamat, amelynek végén szakított az ábrázoló alkotással és a geometria felé fordult. Pályája elején, a hatvanas években ugyanis rézkarcokat készített, de aztán a kép helyett jobban kezdték érdekelni a valós formák.

 

Jó néhány év útkeresés, konceptuális munkák sora után jutott el az úgynevezett kvázi képekhez. A váltás férje, Gáyor Tibor konstruktív alkotásainak hatására is történt, mondja Maurer Dóra. Egy szabályos mértani hálózat lett munkáinak alapmértéke. Ez a bizonyos alapháló vagy raszter 5:4 oldalarányú téglalapokból áll, pontosan tízszer tízből. Erre rajzolta fel nyolc különböző színnel, mint egy francia kockás füzetlapra, a szabályos, egyforma síkidomokat. Egymáshoz képest kissé eltolva, de részben egymást fedve. Az elmozdulás irányát, a síkok alá- és fölérendeltségét maguk a színek határozták meg egy kidolgozott szabályrendszer szerint. Az eltolódás, elcsúsztatás, ez az érdekes, eleven hatást keltő vizuális megoldás a védjegye lett Maurer Dóra művészetének. Kvázi képei lényegében kivágatok. Az alapraszteren berajzolt különböző színű síkok egymást metsző rácsvonalsűrűjéből kiemelt, kivágott részletek. Kivágva pedig már valóban nem képek, hanem tárgyszerű alkotások.

Ezek a síkformák is sok irányba változtak művészetében. Később csak a felületük szélét emelte ki vastag, színes vonallal, majd perspektivikusan, megdöntve vagy hajlásban ábrázolta őket. Mostanában színnel kitöltött felületekkel dolgozik, melyek metszik, takarják egymást vagy térbe hajlást imitálnak. Formáit átlátszó, színtelen fóliákkal szokta előbb modellezni. És sokat számol, mondja. A kép alapformáit pedig maga vágja ki falemezből, vászonnal kasírozza és arra fest. Arra jobb.

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

A műterem falán épp a „Bicínia, tricínia, quadricínia”, azaz Kétszólamúság, háromszólamúság, négyszólamúság című művei láthatók, ezek vannak most soron. Bennük a színek hatása foglalkoztatja, vagyis az, hogyan reagálnak a különböző koloratúrájú, többrétegű felületek, amikor metszik egymást. Találkozásaiknál nem a két felület színét keveri egyszerűen egymásba, nem is elméletek alapján dolgozik, hanem a régi festők kísérletező módján. Olyan harmadik vagy sokadik színt keres mindig, amely reális ugyan, de nem a valóság. A színek pedig úgy jelennek meg, mintha hordozójuk nem is festék, hanem fény lenne, így találkozásuk nem sötétíti, hanem világosítja egymást.

– Végül is valamiféle harmóniát keres? – kérdezem.

– Nem, mindig is a diszharmóniát, a feszültséget kerestem, mert abban van dinamika, élet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.