„Inkább lennék fenyőtoboz a római Pincino dombon, mint főreáliskolai tanár Budapesten" – mondotta állítólag Péterfy Jenő irodalomtörténész, a magyar irodalom egyik legnagyobb Itália-rajongója, aki 1899-ben, hat héttel e kijelentése után főbe lőtte magát a Velencéből hazafelé tartó vonaton.
És bár vágya az volt, hogy hamvai Olaszországban leljenek nyugodalmat, ez nem teljesült, holtában is hazatért az általa mindig sötétnek látott Budapestre. Péterfyt persze ma már szinte teljesen elfelejtették. Egy római kiállítás miatt jutott eszünkbe, amelyet 2013-ban még Budapesten láttunk Délszaki kalandok – Magyar írók Itália-élménye címmel, és amely most Rómában vendégszerepel a Balassi Intézetben, a Római Magyar Akadémián.
 |
| Aba-Novák Vilmos: Római taverna Várhelyi Klára / Róma Magyar Akadémia |
Péterfyhez hasonló halálos szerelmese nem nagyon volt Itáliának a magyar irodalomban, bár az öngyilkosság gondolata más magyarokat is megérintett az örök kultúrájú olasz tájakon. Jókai Mórt például, aki első felesége halála után tért vigasztalódni a napsütötte délre, de identitásválságot okoz a két legnépszerűbb magyar Itália-regény, Szerb Antal Utas és holdvilága és Márai San Gennaro vére című könyve főhőseinek is. Németh Lászlóban pedig egy pillanatra megfordul az itáliai emigráció gondolata.
A magyar írók vonzalmának alapja a magyar kultúra latin beágyazottsága volt. Ady írta, aki egyébként nem ünnepelte túlzottan Rómát: „ebben a városban van elrombolva, elépítve minden, amiből a mi lelkünk összerakódik". Ennek ellenére Fenyő Miksa szerint mi magyarok nem nagyon vettük ki a részünket Itália északi irodalmi meghódításából, legfeljebb a velencei Szent Márk teret vettük be. A kiállítás vitatkozik ezzel az állítással, s kaleidoszkópszerűen villantja fel azt a színes irodalmi visszatükröződést, amivel a magyar írók reagáltak az őket ért itáliai lelki, kulturális és tájélményeikre. A magyar irodalom Itália-térképére felrajzolta például Sienát Vas István költeménye, Az őrült város, Paestumot, San Remót Németh László útirajzai, Certaldót Szántó Piroska visszaemlékezése, Bolognát Kosztolányi hasonló című verse, Castelfrancót Elek Artúr, Civitavecchiát Szauder József útirajza, Salernót Márai naplói, a Tivoli melletti Villa Adrianát Riedl Frigyes 1899-es esszéje, a Magyarok Rómában.
