Fenntarthatatlan toporgás
Nem kapkodták el az 56. Velencei Biennále győztes pályázatának ismertetését, különösen annak tükrében nem, hogy idén – a milánói expóhoz igazodva – egy hónappal korábban, május 9-én nyílik a rendezvény. German Kinga kurátor és Cseke Szilárd képzőművész Fenntartható identitások című projektjéről megoszlanak a vélemények.
Amerikában lassan egy éve tudják, ki állít majd ki tőlük a nemzeti pavilonban, de a részt vevő országok többségében is már tavaly meghozták a döntést. Paolo Baratta, a velencei biennále vezetője 2014 októberében ismertette a 2015-ös rendezvény alapgondolatát a világok jövőjéről. Balatoni Monika miniszteri biztos a 2014. novemberi hivatalba kerülésekor egy eleve elkésett pályázatot írt ki.
|
| Nem az a baj, hogy csőben keringő műanyag labdák lesznek a magyar pavilonban, hanem ahogy odakerültek |
December 12-ig lehetett pályázni, ám a biztos személye miatti bojkott alaposan megtizedelte a pályázók névsorát. A kilenctagú zsűri tíz pályamű közül tudott választani. Petrányi Zsolt zsűritag, a Műcsarnok egykori igazgatója szerint a bojkott nem volt megfontolt kezdeményezés: „A művészek egy részét leblokkolta. Eközben az, amitől sokan tartottak, hogy özönlenek majd az MMA-tagok pályázatai, nem történt meg. Cseke Szilárd munkásságának és a közvetíteni kívánt üzenetnek az ismeretében úgy gondolom, ez a kiállítás nagyon jól is elsülhet. Hiszen a tapasztalatok szerint mindig azok a legsikeresebb pavilonok, amelyekbe belépve a néző azonnal felfogja, mi van odabent.”
Topor Tünde művészettörténész viszont több aggályt is felvet: „Olyan a koncepció, mintha egy vélt trendérzékenységből kiindulva összelapátoltak volna minden hívószót. Legyen benne közéletiség, interaktivitás, identitáskeresés, fenntartható fejlődés, legyenek bevonva a fiatalok… A terv alapján egyelőre nem érzékelhető, hogy valóban átélhetővé teszi-e a mű központi gondolatául választott aktuális jelenséget, a fiatalok elvándorlását az országból. Emellett nevetségesnek tartom, hogy az alkotók ironikus hozzáállásnak nevezték, hogy a fenntarthatóságról szóló mű nem elbomló anyagokból készül, nem napelemek adják a működtetéséhez szükséges energiát. Ez így egy anyag-, eszköz- és energiaigényes installáció. Más nézetből a koncepció fő érdeme épp az, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozik. Cseke pályáján már az is nagyon nagy ugrás vagy pálfordulás volt, amikor a fatörzsfestésről áttért az identitásproblémát valamiképpen felvillantó jelenetek festésére.”
|
A magyar pavilon kiállítását mutatja Cseke Szilárd Balatoni Monikának
Reviczky Zsolt |
György Péter esztéta szerint „ebből bármi lehet. Minden koncepcióról 1:1-es méretaránynál dől el, hogy eszelős erejű-e, vagy iszonyatos marhaság.” A pályázatot övező botránnyal kapcsolatban hozzátette: „El kell döntenünk, hogy olyan emberekkel csináljuk-e ezt az egészet, akik kívül esnek a nemzetközi kurátorok által diktált játékszabályokon. Ez olyan, mint amit Szőcs Géza kormánybiztos csinál a milánói expón: lehet azt mondani, hogy szakítunk a nemzetközi építészet trendjeivel, a térhez való viszonyával, és erőltetünk egy elbeszélő nemzeti narratívát, de akkor az legyen nagyon jó. A kérdés az: ha az ember mindent felrúg, mit tud állítani helyette, ellene.”
Ki felel a velencei biennáléért?
Balatoni Monika dramaturg, korábbi kulturális diplomáciáért felelős államtitkár – Szijjártó Péter külügyminisztériumi nagytakarítása után – novemberben váltotta nemzeti biztosi posztján Gulyás Gábort, a Műcsarnok korábbi igazgatóját. A szakma fogta a fejét: Bálint Anna kritikus és Kertész László művészettörténész november 24-én nyílt levelet tett közzé, majd petíciót indított Balatoni eltávolításáért. A pályázatot 133 művész bojkottálta. A négyfős Biennále Iroda – amelyet a kulturális kormányzat 64,8 millió forinttal támogat – 2015. január 15-ig a Műcsarnok – s így a Magyar Művészeti Akadémia – felügyelete alatt állt, azóta a Ludwig Múzeum égisze alá tartozik.
