Voltak hírek, amelyekre már kölyökkoromban is felkaptam a fejem, és mindent elolvastam róluk a félbulvár Képes Újságban. Az egyik a Van-e víz a Marson? kérdés volt. A páros heteken feltört a talajvíz a Marson, a páratlanokon nem, ez máig nem változott, az emberiség úgyis költözni akar valahová, tudni kell, mire számíthatunk a másik bolygón. Vámbéry Ármin sztyeppei útinaplóját – benne a kutyafejű tatárokra vonatkozó elborzasztó részletekkel – a padláson találtam, ez is megfogott nagyon. Az is izgatott, hogy „Ki ölte meg Kennedyt?”
|
Jégelhárító rakétát vetnek be 1983 nyarán a Tenkes-hegyen
Bánhalmi János / Archív |
A csodás idők pompás híre volt az is, hogy az ember legyőzi a természet erőit, és rakétákkal fogja szétlőni a felhőket, ami egyben azt is jelenti, hogy búcsút intünk az aszálynak, az esőistenek nyugdíjba vonulnak, nem kell többé hozzájuk fordulni, Kovács Kati édesen halk slágere (Add már, Uram, az esőt!) érvényét veszti.
Lődöztek a felhőkre, és cikkek jelentek meg a csodafegyver terjedéséről. Csak nem mindig oda esett az eső, ahová kellett volna. Ha a Homokhátságon nem vezették volna be a csöpögtető gyümölcstermesztést, ma Szeged környékét elnyelné a szavanna. A meteorológusok – akik egy igen fiatal tudomány képviselői – szentül hittek a felhőlődözésben, s bizalmuk ma is töretlen.
Nem volt persze teljesen új dolog verébre és felhőre ágyúval lőni már a hetvenes években sem. Találtam egy precíz leiratot a boldog békeidőkből, mely ezt a címet viseli: A jég- s zivatarfelhők szétüzése (sic!) lövöldözéssel. Az erdész szerző igen plasztikusan kezdi opuszát: „A jégverés okozta károk, sajnos, eléggé ismeretesek.” Ezután kiderül, hogy „Olaszországban s a déli Ausztriában magasabb pontokról vízszintes irányban vagy szög alatt elhelyezett mozsarakból már a régibb időkben lövöldöztek a felhőkre a közelgő zivatar elűzése végett, de csak az újabb tudományos meteorológiai vizsgálatok igazolták be azt, hogy a lövöldözésnek e tekintetben csakugyan jelentékeny hatása van”.
A leirat a bécsi cs. és kir. központi meteorológiai intézet főnökétől, dr. Traberttől származik, és a szakszerű „lövöldözésre” vonatkozóan a stájerországi Windisch-Feistritz városnak (manapság: Slovenska Bistrica) „e téren is úttörő polgármestere, Sügér Albert úr volt szíves az adatokat rendelkezésre bocsátani”. Mint kiderül, Sügér „polgi” komplett viharágyúteleppel védte városát, imigyen: „Két hangtölcsér 10 db mozsárral képez egy kettős telepet, melyhez az ábrán látható erősebb s nagyobb fabódé összeállítása igen ajánlatos. Az egyszerű telep fabódéja kisebb is lehet. Gyalulatlan fabódé deszkából 40-80 frtba kerül, a szerint, mint nagyobb vagy kisebb a telep.”
Hogy mennyire lehetett hatékony a korabeli módszer, ne részletezzük. Miként afelől se legyenek kétségeink, hogy a múlt század hetvenes évtizedében hasonlóan eredményesen lőtték szét a felhőket a fejünk felett. Újabban pedig már (nem angol, hanem) kínai tudósok a hurrikánok, a tornádók megfékezésére is alkalmasnak gondolják a „lövöldözést”.
Pataki Ferenc meggyőzőbbnek bizonyult, az nem vitás.
