Éppen ötven éve avatták fel az akkor már javában termelő óbudai házgyárat, amely után még kilenc épült az előirányzott egymillió új lakáshoz.
Szerkezeti problémák még nem jelentkeztek az elvileg ötven évre szavatolt panelházakban, amelyek felső szintjeinek elbontását már volt politikus, aki megpedzette. Persze a felvetés nemcsak merésznek, hanem kivitelezhetetlennek is tetszik, hiszen ahhoz ugyanúgy tömegek lakhatását kellene megoldani, mint a háború után. Ráadásul a műszaki egységet alkotó sokemeletes házakhoz hozzányúlni egyelőre fel sem becsült költség lenne. Az biztos, hogy a háború utáni lakáshiány gyors enyhítésére, a korszerűtlen, nyomorúságos lakásállomány felszámolására aligha létezett jobb megoldás, mint a telepszerű építkezés, a minden szolgáltatással felszerelt új városközpontok megépítése. Gyorsan sok lakást építeni pedig nem lehetett másként, mint előre gyártott elemekből. Így volt ez például Franciaországban, Dániában, Svédországban és a Szovjetunióban is.
 |
| Óbudai látkép a hetvenes évek elején. Fotó: Kiscelli Múzeum fényképgyűjtemény |
Az első beköltözőket még irigyelték távfűtéses, meleg vizes, világos otthonuk miatt, majd a kilencvenes években sokan elmenekültek a betonrengetegből. A több mint fél évszázadot felölelő lakótelepi kronológia két tizenöt éves állami lakásépítési programot, technológiai változtatásokat, szintszámemelést és kifulladó állami dotációt egyaránt magába foglal.
