Ideális világban annyiszor szalad az ember fejjel a falnak, ahányszor csak kell. A fej van keményebb anyagból, egyszer csak ledől az úton lévő akadály, és mehetünk tovább az utunkon.
Ezért is lehet szeretni a tévét: a világ idealitásába vetett hitet adja vissza. Például akkor, amikor a tavaly kissé kemény kézzel és szőrös szívvel – vagy fordítva – kiszórta a zsűri a Virtuózokból a hegedűs Váradi Gyulát, tehetséges, de most ez nem elég. Az idén Váradi Gyula visszatért, pénteken megnyerte korosztályában a versenyt, a hétvégén pedig talán összetettben is győzhet. Megérdemelten, tényleg ragyogóan játszott, magabiztosan, könnyedén és felszabadultan.
Nem is tudom. Szép a történet önmagában is, de talán még szebb, ha a szerkesztők nyúltak a tavalyi vesztes után, gyere vissza, benned van a győzelem, kellesz nekünk.
