De itt helyénvaló a feltételes mód, mert sajna az öltönyt húsvétra kinőttem. Hosszabb lettem alul-fölül legalább tizenöt centivel, lehetett hát menni újra a boltba, s nyakigláb kamaszként minden bizonnyal romba döntöttem az otthoni szűkös költségvetést. Apám, aki szódásként dolgozott az ÁFÉSZ-nál, csöndesen hümmögött, és csak annyit mondott, én vagyok a családunkban az első férfi, akinek életében két öltönye volt…
Mire nekem is sikerült csatlakoznom a képen látható lelazult ifjúsághoz, már a múlté volt az öltöny. Jött a Rolling Stones, a Deep Purple és a Led Zeppelin meseszép időszaka. Itthon a Minire vagy az LGT fülledt koncertjeire sem kellett zsakettben menni. Jó év volt különben ez a 70, noha Kentben (Ohio) négy diákot lelőttek a gonosz amerikai (azaz: kapitalista) rendőrök, a Cseh Kommunista Párt pedig kizárta soraiból Alexander Dubceket. De nem hinném, hogy a táncoló ifjúságot ez különösebben megrázta volna. Feloszlott a Beatles, ami beárnyékolta kissé a jövőbe vetett hitet, de azért csak kibírtuk valahogy.
A Zep hármas albumával, a Doors Morrison Hoteljével és a Pink Floyd Atom Heart Motherjével lehetett vigasztalódni. Szorgalmasan körmöltem különben a számok címeit Komjáthy György Csak fiataloknak című adásából, és megőrültem Szkopál Béla (Radio Novi Sad) Futótűz című programjainak hallatán. De emlékszem a Szabad Európá-s Cseke László Tinédzser Partijából is egy jeligére, gőzöm sincs, miért ez maradt meg bennem ennyi év elmúltával: Publius Cornelius Cibuo.
A lényeg, hogy 70-ben azt éreztem, hallatlanul finom és sötét korba lépünk. Így is lett. A barátaimmal belekóstoltam az első üveg komoly szeszekbe, mert érteni szerettük volna, mitől olyan túlvilági a King Crimson zenéje, és mitől halt meg Janis Joplin, Jimi Hendrix. Biztos hülyén hangzik, de egyszer Cegléden a mákgubó fehér nedvét rákentük a baracklekváros kenyérre. Bömbölt a Sanyo (ejtsd: sanyó) magnóból a Black Sabbath Electric Funeral című dala, mert halni készültünk nagyon, de nem történt velünk semmi különös.
Van még egy apróság, amiről szólnom kell. Anyámmal vettünk egy Super Rifle farmert, de nem a ceglédi ÁFÉSZ-boltban, mert ott nem volt, hanem az Ecseri piacon, 800 pengő forintért. Akkor, amikor a kollégiumi ellátásért ősztől havi 16 forintot kellett értem fizetni. Összebeszéltünk, hogy apámnak, aki minden megtöltött üvegért 10 fillért kapott teljesítményben, nem mondunk, csak 400-at, nem árt az óvatosság. Apám kitért a hitéből, és azt ordította, hogy lehetett ennyi pénzt adni egy ilyen rongyért, és két hétig nem szólt anyámhoz. Aztán belátta, hogy nincs mit tenni, a rock and roll mindenkit maga alá gyűr.
