galéria megtekintése

Eredeti krapek

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 12. számában
jelent meg.

Kántor Zsolt
Népszabadság

Csepregi János: Az amerikai fiú. Ulpius-ház, 188 oldal, 2500 forint

A Rukkola könyvcserélde honlapján van egy interjú a szerzővel. Abban több mértékadó mondat is árulkodik arról a világképről, írói látásmódról, amely a kötetet jellemzi. „Mi az, ami a legjobban inspirál az írásra?” – erre a kérdésre az alábbi választ adja: „Ha nem lehet beszélni, pedig lenne mit mondanom. Ez nagyon-nagyon rossz érzés, inkább senki ne próbálja ki! Ha pedig már dolgozom, akkor belemerülni, kísérletezni, megformálni úgy, hogy az jó legyen, hogy az működjön, hogy tudjam, tudni véljem, hogy az olvasó/hallgató mikor hökken majd meg, mikor fog nevetni.”

A Literán közölt önéletrajzában pedig az alábbiakat olvashatjuk: 1984-ben sikeresen felgyújt egy üresen álló házat. 1985-ben elkészül az első róla szóló írás egy gyógypedagógiai szakdolgozat formájában, a mű témája a magatartászavar. 1986-ban sikeresen eltöri egy nyár alatt kétszer is a bal lábát, ezzel remekül prognosztizálva későbbi sportkarrierjének nagyban valószínűsíthető elmaradását. Továbbá az a szerencsés véletlen, hogy abba a bizonyos utolsó évfolyamba járhat, amelyikben még felkötésre került a nyakkendő, még elsajátíthatta a cirill betűvetés alapjait. Az ifjúkori szocializáció útja rögösnek bizonyul.

Érettségije mellé fatális tévedésből műszaki végzettséget is szerez. 1998: felsőfokú tanulmányait pedagógia, teológia és mentálhigiénia területén folytatja. Diplomát a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karán és a Semmelweis Egészségtudományi Karán szerez, teológusi végzettségétől jelenleg csak egy szakdolgozat és egy államvizsga választja el. Csepregi János alkotói módszere ehhez képest nagyon átgondolt, tudatos. Olajozott elbeszélő, szó szerint. Hamar lecsúszik az olvasó torkán a szöveg. Olvastatja magát. A szóban forgó ifjúsági regény hibátlanul megkomponált mű, kikerül minden szokásos csapdát.

 

A túlzott aktualizálást, a slamposságot, ami az ifjúsági regényeket olykor ellaposítja, ugyanakkor a szlengpanelek használata is mértéktartó. Feri maga a megtestesült Amerika. A fiúk a suliban mind rá akarnak hasonlítani, a lányok mind vele akarnak járni. Magasról tesz a felnőttekre, a hülye szabályokra, a folyton épülő szocializmusra, pedig még csak hatodikos. Aztán egy vészterhes napon Feri nem jön iskolába. Egyszerűen eltűnik. Oda van Amerika, oda a szabadság, minden, amit addig ő testesített meg. Helyébe egy névtelen gyerekhős lép, aki a félelmeiből és vágyai ból élhető álomvilágot eszkábál magának, benne: nindzsák és „kovbojok”, Konor Meklód és Juhász Előd, nagymama és a diszkódémon és a nyolcvanas évek megannyi kelléke és szereplője; egy kelet-magyarországi amerikai álom.

A színes díszletek azonban megrepednek, az ártatlannak induló játék erőszakba, a bajtársi barátság gyűlöletbe fordul, és a valóság ezernyi darabra hullik szét… Vagy talán nem is volt egyben soha? Csepregi János, a népszerű blogger kiforrott stílussal bír, egyedi hangon, a humort fanyar érzelmekkel vegyítve eleveníti meg a nyolcvanas évek Magyarországát, kevesekhez fogható őszinteséggel. Egy tizenéves gyermek hangján meséli el, milyen éveken át álmodozni és percekre megélni azt a nagy büdös szabadságot, amely csak kevesek kiváltsága volt akkoriban, és talán ma is az. Az amerikai fiú nézőpontja minden iróniát nélkülöz, teljes beleéléssel adja vissza azokat az érzéseket, amelyeket a narrátor, a tizenkét éves srác átélt. Az elbeszélés megtalálja a maga nyelvét.

„Sanya tegnap oroszon irigykedve mondta, talán arról szól az álmom, hogy egyszer tényleg lesz egy rockerekből álló seregem, aztán persze rögtön hozzá is tette, valószínűleg csak arról van szó, hogy a diszkó démon így akar megtörni, mert rocker lettem. Vele csak azért nem próbálkozik, mert alapból erős a mentális védelme, viszont én meg sokkal szuperebbül tudok rajzolni, mint ő, persze csak addig, amíg le nem bénítja előbb vagy utóbb az ébren levős testemet az a szörnyeteg. Hát, köszi szépen a biztatást, seggfej.”

Az arc az európai kultúrában a személlyé levés elkerülhetetlen feltétele, ez viszont olyan sajátosság, amellyel az árnyak, az álomlények nem rendelkeznek. Igazi kvantumstatisztikai érdeme a szerzőnek, hogy az emlékezet és az ébrenlét közötti „senki földjén” teremt játékteret. Kicsippenti a nagy egészből azt az időbuborékot, amely a történet maga, az álomi „túlnan” zárványát, ahol mi, olvasók is bennfentesként kedvünkre nézelődhetünk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.