Egyik darabot sem gondolom olyan rossznak, mint amilyennek most láttam. Mikó Csaba műve, az Apátlanok egy regensburgi társulat előadásában nem is olyan régen a Jurányiban, a Kortárs Dráma Fesztivál keretében kifejezetten tetszett. Azt írtam akkor: „A német művészek Michael Lippold rendezővel az élen nemcsak értik, de éles kontúrokkal tovább is értelmezik a szöveget, amely elbeszélést és megjelenítést remekül ötvözve igazi mai családregényt ad elő. A rendszerváltáshoz és vele az Isten, haza, család eszméihez fűzött remények szertefoszlását beszéli el az előadás. Jó volna magyar színpadon is gyakrabban látni ilyen nyílt beszédet a mi dolgainkról." Az utolsó mondatot csak megerősíthetem. Jó volna... Mert a történet, a szöveg azonos, de Gáspár Ildikó rendezésében az Örkény Színházban nem szólal meg belőle semmi.
 |
| Apátlanok Gazdálkodj okosan módra az Örkény színházban Koszticsák Szilárd / MTI |
Sajátos pódiumjáték folyik Boros Lőrinc hatalmas lépcsőkből álló díszletén. Aki nem jönne rá, a műsorfüzetből sejtheti, hogy a Gazdálkodj okosan társasjáték motívumait láthatja. Nem elég, hogy a szerző bemondatja az egyes jelenetek, történések évszámát, a látvány illusztrációval is szolgál a korról. Izsák Lili jelmezei pedig a szereplők önképét alkotják ruhává. Nem egyforma kifejező erővel. Nagy Zsolt szupermen-, Tenki Réka királylány-, Takács Nóra Diána kiscserkészjelmeze világosan beszél, Polgár Csaba és Patkós Márton számára nem jutott ilyen egyértelmű, látható értelmezés. Az anya központi szerepét játszó Kerekes Évát pedig rendező és ruhatervező együttes erővel tüntette el a díszlet fölső emeletén. De még súlyosabb vétek, hogy a személyesen meg nem jelenő apát sem képes igazán megidézni az előadás. Pedig az egész darabnak az értelme éppen az ő illúzióinak és csalódásainak az elbeszélése lehetne. Ettől lenne az előadás hiteles szó a múltról és mai kifosztottságainkról.
