galéria megtekintése

Váratlan kincset találtak a budapesti templompadláson

6 komment

Csordás Lajos

A budapesti belvárosi ferences templom padlásáról hozták le az elkoszolódott oltárképet, amelyről ma már tudják, elsőrangú  itá­liai barokk mester műve lehet.

A regényes módon fellelt képet restaurálása után hétfőn mutatták be az Olasz Kultúrintézetben. Olyan koszos volt, amikor a padlásról lekerült, hogy azt sem tudták megszámolni, hány alak látható rajta, mondta el Fehér Ildikó művészettörténész, a festmény történetének kutatója. Amint azonban letisztították az elszennyeződött lakkot, megmutatta kiváló kvalitá­sait a kép.

A restaurálást Görbe Katalin tanszékvezető irányításával végezték el a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Nemcsak a régi lakkot, hanem az évszázadok során rákerült átfestések rétegeit is el kellett távolítani, hogy láthatóvá váljanak a festmény eredeti értékei. A kép Szűz Máriát ábrázolja a Szentháromsággal, szentekkel és a kép adományozójával, akit a jobb alsó sarokban láthatunk, s akinek a személyéről egyelőre nincs biztos ismeretünk. Az UV-vizsgálatokon kiderült, hogy ennek a személynek az alakját egyszer átfestették, de a festményen sem alkotói szignót, sem évszámot nem találtak.

Nagyon érdekes azonban az, amit a vele szemben látható figura, Szent Pantaleon kezében tartott könyv árulhat el a kép keletkezéséről. A nyitott kötet lapjain botanikai ábrák láthatók. Annyira jól kivehetően, hogy Ubrizsy-Savoia Andrea, a római La Sapienzia Egyetem tanára megállapította, ez Dioszkoridész ókori szerzőnek Pietro Antonio Mattioli által magyarázott és 1562-ben kiadott, illusztrált botanikuskönyve, mégpedig a 881. oldalon kinyitva. Ezen az oldalpáron éppen orchideákat ábrázol a kötet. Ikonográfiailag ez sem lehet véletlen, hiszen az orchideáknak ez a fajtája, nevezetesen a vitézkosbor afrodiziákumként volt ismert, szimbolikája így a gyermekáldás vágyával hozható összefüggésbe.

 

Ebből persze még nem jutunk el a kép megrendelőjének és alkotójának azonosításáig. Annyi azonban biztosnak látszik, hogy e személynek köze lehetett az orvosláshoz, a füvekkel való gyógyításhoz, a botanikához. Fehér Ildikó úgy sejti, a XVI. század híres magyar orvosa, botanikusa, Johannes Sambucus, azaz Zsámboky János lehetett  a megrendelő. Zsámbokynak, aki a kor nagy botanikai művének megírására készült, remek olasz kapcsolatai voltak, sokat utazott, tanult, sőt, tanított is Itáliában, ami magyarázhatná a kép olaszországi eredetét. Másfelől Zsámboky ismert portréábrázolásai nagyon hasonlítanak a festményen feltűnő donátor képmására.

Fotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem

Fehér Ildikó egyelőre a festő személyét nem tudta azonosítani, csak annyit állapított meg, hogy feltehetően Federico Barocci XVI. századi, Rómában és Urbinóban alkotó mester műhelyében készült a század végén – talán Zsámboky 1584-ben bekövetkezett halála előtt – mégpedig több kéz által.

De hogyan lett belőle oltárkép a pesti ferenceseknél? Minderről annyit találtak, hogy a festményt a Luby család adományozta a rendnek 1868-ban. Ennél többet egyelőre nem tudhatunk, tehát azt például, hogyan vezetett a kép útja Zsámbokytól a Lubykig, nem sikerült még feltárni. 

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.