1950-ben érettségizett, s mert a bölcsészet vonzotta magyar-könyvtár, később újságíró szakos egyetemista lett. Fekete Sándor és Boldizsár Iván óráit szerette, az irodalomról a legtöbbet Füst Milántól tanulta. A Szabad Népnél lett gyakornok, a Ludas Matyinál újságíró, de ezt azért vegyük nagyon komolyan, hiszen olyan munkatársaktól tanulhatott, mint Tabi László, Gádor Béla, Darvas Szilárd.
1956-ban, a forradalom idején ő is utcára vonult, valamint írt néhány cikket, és mindennek később meg is lett az eredménye: egy időre búcsút kellett mondania az újságírásnak. Vásározó kereskedő lett, s bár ebben nem bizonyult ügyesnek és szerencsésnek, azért ezek az évek ihletet adtak néhány irodalmi alkotásához.
Nyert aztán rádiójáték-pályázatot, majd viszszakerült a sajtóba, megint gyakorolhatta az újságírói hivatást. Egy idő után azonban ismét váltott: megtetszett neki a kép- és tördelőszerkesztői munka, az idősebb sajtómunkásoknak bizonyára sokat mond: Radics Vilmostól és Ritter Aladártól tanulta ezek mesterfogásait. Lett aztán megint szerkesztő, olvasószerkesztő, bejárta a lapcsinálás sokfelé futó útjait keresztül-kasul.
A sajtóban töltött évtizedek mind közelebb hozták a fotográfiához, mígnem Féner Tamás, a Fotóművészet akkori szerkesztőjeként felkérte fotográfiai kiállításokkal kapcsolatos kritikák megírására, majd az Új Tükörben fotóelemző sorozatot indíthatott.
Rövidesen a fotográfia egyik legkiválóbb hazai értője lett.
2001-ben a Fényképtár című könyvsorozat 70. születésnapja alkalmából külön kötettel köszöntötte őt. Ebben mondja: „Én nem vagyok fotótörténész meg sok minden egyéb sem. Én egyszerűen a kortárs magyar fotográfia szolgálója vagyok. Valahogy úgy alakult az élet, hogy én ezt akarom népszerűsíteni, meg akarom mutatni, hogy bizonyos emberek értékeket hoztak létre.” És valóban ennek szellemében dolgozott.
Vezetett több folyóiratnál fotóművészeti rovatot, szerkesztette a Fotóművészet című periodikát, öt évig a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke volt, művészeti vezetője a Fotóművészeti Galériának, a Magyar Fotográfusok Házának, tíz évig pedig a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelep művészeti tanácsadójaként is tevékenykedett. 1994-től kortárs magyar fotográfusok albumait szerkesztette, több mint félszáz kötetet segített a fotó iránt érdeklődő olvasó elé, ezek mellett leendő fotográfusokat oktatott.
A hozzá közel állók mesélik: nemrég lehetősége nyílott arra, hogy megvásárolja azt a budai lakást, amelyet néhány évtizede nézett ki egy gyönyörű, Bauhaus stílusú budai házban. A lakása falát képek borították, egymás mellett ismert fotográfusok és ma még ismeretlen fiatalok sűrű sorokba rendezett képei.
Ők és a fotográfia szerelmesei búcsúznak most a 82 éves korában elhunyt Gera Mihálytól.
