galéria megtekintése

Elhunyt a magyar kultúra orosz hangja

3 komment

Kiss Ilona ruszista

„Mikor van a háborúnak vége?" – kérdezi egyik novellájában Örkény István. „Akkor, amikor a hadizsákmányként elhurcolt sárospataki könyvek végleg hazakerülnek igazi otthonukba, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárába" – válaszolta egyszer az író „költői" kérdésére Jekatyerina Gényijeva, a moszkvai Rudomino Idegennyelvi Könyvtár főigazgatója.

A kiváló irodalomtörténész, a civil orosz világ meggyőződéses védője és képviselője, a magyar kultúra igazi, szenvedélyes barátja és terjesztője méltósággal viselt súlyos betegsége következtében elhunyt. Óriási személyes veszteség sokunk számára, akik jól ismertük és volt alkalmunk dolgozni vele, és hatalmas veszteség a magyar kultúra számára, még ha sokan nem is tudják, mennyi minden köszönhető neki mindazon eredményekből, amelyek a magyar–orosz kulturális és oktatási-tudományos kapcsolatok terén a 2000-es években születtek.

Gényijeva asszony az elsők között volt, akik már a kilencvenes években igyekeztek szakmai érvekkel meggyőzni a politikusokat: a sárospataki könyveknek haza kell térniük. Hangsúlyozta, hogy a restitúciós folyamatot csak a mindenre kiterjedő tudományos kutatás alapozhatja meg. Ennek jegyében készítették el a Soros Alapítvány támogatásával 1997-ben a sárospataki könyvek első teljes katalógusát, majd hozták létre a Rudomino könyvtár háttérintézményeként a Restitúciós Dokumentációs Központot.

 

A„Sárospatak-folyamat" precedens értékűvé vált. Abban az értelemben is, hogy nyomában sokirányú együttműködés indult könyvtárosok, művelődéstörténészek, sőt egyházi személyek között. Nem rajta múlott, hogy ez a termékeny kezdet nem alakult átfogó rendszerré. Jekatyerina Gényijeva szakmai alapelve és személyes életelve mindig is az volt, hogy a kultúra csak így működik, ebben az állandó körforgásban és folyamatos párbeszédben.

A restitúció és a könyvtárügy csak egy a nevéhez fűződő, sok közös, magyar–orosz program között. Egyáltalán, a könyvtárügyet ő mind elméletben, mind gyakorlatban egy tág interkulturális kontextusban értelmezte; erről szólt nagydoktori disszertációja és számtalan cikke, előadása. A Rudomino Moszkvában valóban így is működik: ott van együtt, a könyvtár egységes terében számos ország kulturális központja, a civil rádiósok, a BBC olvasóterme, a Tolerancia Központ, a Fordítói Intézet. A könyvtár előtti Világkultúra Parkban az ő kezdeményezésére avattuk fel az első (s máig egyetlen) olyan köztéri szobrot Oroszországban, amely magyar alkotót ábrázol: József Attilát.

József Attila szobra a Világkultúra Parkban
József Attila szobra a Világkultúra Parkban

A Rudomino kiadója gondozásában tucatnyi magyar könyv jelent meg, Gárdonyitól Csáth Gézáig, a határon túli prózától a kortárs magyar költészetig, s ezek a kötetek a Rudomino hálózata révén az összes nagy orosz regionális könyvtárba eljutottak. Személyes ügyének tekintette, hogy kedvence: Örkény István-egypercesei kétnyelvű kiadásban is napvilágot lássanak. Rangos külföldi és orosz kormánykitüntetések (köztük a „Pro Cultura Hungarica" érem) birtokosa volt, legnagyobb elismerésnek azonban azt tekintette, ha javaslatai partnerekre találtak, és valóra váltak. „Ez számomra a madzag a magyarok cseresznyepaprika-koszorújából" – idézte sokszor Örkényt. Hangja az utóbbi hónapokban egyre halkult. A vele együtt, általa elért eredmények révén azonban akkor is a magyar kultúra igazi orosz hangja marad.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.