„Mikor van a háborúnak vége?" – kérdezi egyik novellájában Örkény István. „Akkor, amikor a hadizsákmányként elhurcolt sárospataki könyvek végleg hazakerülnek igazi otthonukba, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárába" – válaszolta egyszer az író „költői" kérdésére Jekatyerina Gényijeva, a moszkvai Rudomino Idegennyelvi Könyvtár főigazgatója.
A kiváló irodalomtörténész, a civil orosz világ meggyőződéses védője és képviselője, a magyar kultúra igazi, szenvedélyes barátja és terjesztője méltósággal viselt súlyos betegsége következtében elhunyt. Óriási személyes veszteség sokunk számára, akik jól ismertük és volt alkalmunk dolgozni vele, és hatalmas veszteség a magyar kultúra számára, még ha sokan nem is tudják, mennyi minden köszönhető neki mindazon eredményekből, amelyek a magyar–orosz kulturális és oktatási-tudományos kapcsolatok terén a 2000-es években születtek.
Gényijeva asszony az elsők között volt, akik már a kilencvenes években igyekeztek szakmai érvekkel meggyőzni a politikusokat: a sárospataki könyveknek haza kell térniük. Hangsúlyozta, hogy a restitúciós folyamatot csak a mindenre kiterjedő tudományos kutatás alapozhatja meg. Ennek jegyében készítették el a Soros Alapítvány támogatásával 1997-ben a sárospataki könyvek első teljes katalógusát, majd hozták létre a Rudomino könyvtár háttérintézményeként a Restitúciós Dokumentációs Központot.
