|
1952. Jobbról Kodály Zoltán Révai József népművelési miniszterrel (középen szemüvegben) és Dobi Istvánnal, az Elnöki Tanács elnökével (balról)
MTI |
A háború utáni nácitlanításban a pártok egyetértettek, nem volt vita a nyolcosztályos iskola bevezetéséről és a felsőoktatás demokratizálásáról sem. Ennek végrehajtása azonban már nem volt egyértelmű. Hiszen a cél az volt, hogy az egyetemek régi professzori garnitúráját lecseréljék. – A kommunisták azt vallották – ecsetelte N. Szabó József –, hogy az országot felépíteni emigránsokkal és az illegalitásból előlépő ellenállókkal mégsem lehet. Rögtön az elején nem távolítottak el mindenkit az egyetemekről, csak az egyértelműen kompromittálódott professzorokat. Hóman Bálintot már 1945 júliusában kizárta soraiból az Akadémia, le is tartóztatták, de támadások érték a szintén akadémikus Orsós Ferencet is, aki 1943-ban német felkérésre feltárta a katyni vérengzés részleteit, és tudományos egzaktsággal megállapította, hogy azt a Szovjetunió hajtotta végre. De nem ez volt a főbűne, azért zárták ki 1945-ben az Akadémiáról, mert 1939-ben a parlamentben a sterilizáció és az internálás híveként romák elleni faji törvényeket szorgalmazott. 1962-ben a Mainzi Egyetem nyugalmazott professzoraként hunyt el.
A Nyíregyházi Egyetem tanára szerint támadások érték az „igazolós években" Hankiss Elemér apját, Hankiss Jánost is, aki a francia tanszéket vezette Debrecenben, illetve irodalmi világkongresszusokat szervezett. Azzal vádolták, hogy tagja volt egy fasisztoid kormánynak. A németellenes Kállay-kormányra értették akkoriban ezt, melyben a kiváló irodalomtörténész államtitkárként tevékenykedett. Meghurcolták, megfosztották az állásától.
A kommunista párt 1946 őszén ismerte fel, hogy demokratikus úton nem tudja a hatalmat megszerezni, ekkor adta fel plurális törekvéseit. A kommunista irányváltás része volt, hogy az értelmiségi vezetőket meg kellett nyerni maguknak. A sorba való beállítás módszere N. Szabó József szerint nagyon jól kimutatható az 1948-tól adományozott Kossuth-díjak listájából. Nincs új a nap alatt, a hatalom így hálálta meg a hűséget. Kodály Zoltánra például akkora szükségük volt, hogy 70. születésnapja alkalmából állami ünnepséget rendeztek, még kitüntetést is kapott. Kossuth-díjat olyan munkások is kaptak, akik eredetileg magántulajdonban lévő gyárban dolgoztak, például a képünkön szereplő Jónásné a Hubert és Sigmund Gyárból.
|
1951. Özv. Jónás Gyuláné magkészítő átveszi a Kossuth-díjat
MTI |
– Az értelmiség nehezen aktivizálódott – ecsetelte N. Szabó –, Horváth Márton, a Szabad Nép szerkesztője szerint a passzivitás kiváltó oka a nyomor volt. Rákosi Mátyás is az intelligencia, köztük elsősorban a pedagógusok megnyerésében látta a megoldást. Meglepő viszont, hogy a szovjet vezetők 1945-ben még nem érdeklődtek erőteljesen a magyar–szovjet kulturális kapcsolatok kiépítése, köztük az orosz nyelvoktatás lehetősége iránt.
A Budapesten nyomorgó szellemi elitet „nehéz testi munkásoknak járó pótjeggyel" segítették ki. Az ötezerötszáz kérelmet a Kodály Zoltán vezette tudományos bizottság bírálta el: „Az értelmiség legértékesebb rétege nem csak méltó arra, hogy a legelemibb létfenntartási gondjainak megoldását intézményesen segítsék, a nemzetnek is elsőrendű érdeke, hogy munkájukat teljes erővel folytathassák." És lőn. Az értelmiség egy része átállt.
N. Szabó József: A Magyar Kommunista Párt kultúrpolitikája a demokrácia kiépítése idején, 1945–46
Gondolat Kiadói Kör
Névjegy
 |
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
N. Szabó József, a Nyíregyházi Egyetem professor emeritusa 1949-ben született.
Kutatási témája a művelődéstörténet, a kultúrdiplomácia.
Nyolc monográfiája és több mint 200 tanulmánya jelent meg.
2005-ben Apáczai Csere János-díjjal, 2015-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
