Pedig éppen az ezt is belátó olvasók lennének azok, akik most sokat javíthatnának a helyzeten.
– Az sokáig nem megy, hogy a főszerkesztő a színfalak mögött különféle pénzszerzési trükkökkel menedzselgeti a lapot. A legtöbben nem is tudják, hogy milyen, leginkább nem szakmai munka folyik a háttérben, mennyi energia megy el a költségvetési lyukak betömködésével – magyarázza Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője. Ezért lenne fontos, ha tudatosulna a magyar kultúra iránt elkötelezett olvasóban, hogy a folyóirat fenntartása egyáltalán nem automatikus folyamat. Egy percig sem lehet hátradőlni. A szűkülő források miatt most érkezett el az az idő, amikor az olvasóknak is jelezniük kell, hogy fontos nekik a hazai folyóirat-kultúra, a több mint ötven évre visszatekintő hagyomány, a felhalmozott értékek.
 |
...Szálinger Balázs...
Czimbal Gyula / MTI |
Talán átvehetnénk valamit abból az amerikai civil mentalitásból, ahol akár egydolláros adománnyal is be lehet szállni a fontosnak ítélt ügyek finanszírozásába. Hiszen ha már több száz ember utalna át akár csak ezer forintot is...
Ám addig sem ülnek tétlenül. A legismertebb közösségi portálon Nádas, Esterházy, Parti Nagy, Grecsó, Háy és Garaczi segítségével kampányt indítottak. Egyetlen mondattal próbálnak előfizetőket toborozni, eddig sikerült is negyven új olvasót a lap mellé állítani. Ágoston szerint több száz hasonlóképpen gondolkodó előfizető már határozottan jelezné: megértették a kérésüket. A lap egyébként most húszszázalékos engedményt is ad, így egy évre az összeg alig több mint hétezer forint. Azok között, akik most meghosszabbítják az előfizetésüket vagy most rendelik meg a lapot, dedikált könyveket sorsolnak ki. Nem is akárkiktől.
Fiatalos lendülettel fogott az olvasók toborzásába a Hévíz folyóirat, amelynek szerkesztői általában nemcsak irodalmi, de gasztronómiai eseményt is próbálnak faragni az új lapszámok bemutatóiból, éppen azt a nemzedéket szólítva meg, amelynek képviselői eddig távol tartották magukat a nyomtatott fórumoktól.
 |
...és Cserna-Szabó András
Teknős Miklós / Népszabadság |
A kéthavonta megjelenő művészeti folyóiratot Hévíz város önkormányzata tartja el, így nem függ az államtól. Az olvasók 300 forintért juthatnak hozzá, ez természetesen a lap költségeinek csak a töredékét fedezi.
– Három éve Szálinger Balázs főszerkesztővel úgy vettük át a folyóiratot, hogy a város kérése az volt: a Hévízből egy országos rangú, magas színvonalú lapot csináljunk. Azt hiszem, hogy ez sikerült: nemcsak a visszajelzések és a kritikák pozitívak, de az is a lap rangját mutatja, hogy az utóbbi három év terméséből válogatott Hévíz Irodalmi Antológiát a Magvető kiadó fogja megjelentetni márciusban – eleveníti fel a nem mindennapi sikertörténetet Cserna-Szabó András író, szerkesztő.
Abban mindhárman egyetértenek, hogy súlyos következményei lennének annak, ha még egy bástya ledőlne a folyóiratok sakktábláján. Hiszen azt könnyen követné a többi is.
– A folyóirat-kultúra összeomlása az egész kultúrát megrengetné, hiszen egy olyan műhelyhálózat veszne el, amely a kiadók helyett látott el egy elsődleges szűrő és beavató szerepet – magyarázza Balogh. Hiszen fehér holló az az író, történész, szociológus, irodalomtörténész, aki egyből nagyregénnyel vagy több száz oldalas monográfiával indulna el a pályáján. A névjegyét előbb a folyóiratokban teszi le kisprózák és tanulmányok révén. És innen vezet az útja a kiadók felé. Ám ez utóbbiak szintén szűkülő apparátusa már nem fogja tudni átvenni a folyóiratműhelyek válogató és nevelő szerepét, és jóval nehezebben találnak majd új szerzőt. Arról nem beszélve, hogy a „bedőlésekkel” egy a nyolcvanas évek óta tartó folyamatosság szakadna meg és ez súlyos problémákat okozna a kulturális életben.
