A régi Jégbüfé legkiválóbb francia barátja, aki az elmúlt negyedszázad legintimebb találatait foglalta a közösségi finanszírozású kötetbe, azt mondja: a városlakók egy jó része rosszabb lelkiállapotban van, mint a rendszerváltás előtt.
 |
| Ilyen a szerelem Bruno Bourel |
Bruno Bourel egy 2004. május elsején lőtt pillanatot tett ki a könyve homlokára: az ország uniós csatlakozását ünnepelte a város aznap, hátul a vízpermettel lefüggönyzött Erzsébet híd mutatja bájait, elöl, egészen közel, egy fiatal pár iktat be szünetet két csókolózás közé. Zavarba ejtő eset: a hölgy tag a fotóst nézi, szinte kacéran, mintha csak flörtölne vele – legalábbis Bourelnek ez volt az érzése. Örök emlék – biztosított. Egy másik képen, amely ugyancsak egy városi megmozdulást idéz, hárman vannak párban: az ellenkező nemű társa anatómiai eltéréseit tanulmányozó férfi hátán 1:2 arányú, lufiból szobort csontváz ékeskedik – minden múlandó, de kiváltképp az a hasonlóan felfokozott állapotba került köztéri hónyúl vagy hótücsök, amely a Hóember erekcióval nevet kapta a művésztől. A fotós megörökítette az első melegbüszkeség napján felvonulók összebújásait, az első Sziget Fesztivál legmeghittebb gabalyodásait, lekapott egy-egy megindító pillanatot zsidó és kínai esküvők előtt és után, egy kép erejéig visszavisz minket az első budapesti Erotika Fesztivál meztelen lányokkal otthonossá varázsolt pavilonjába és persze a szép emlékű Jégbüfébe is, ahol két üres sütistányér felett hágnak tetőfokukra az érzelmek éppen.
Az 1957-ben született Bruno Bourel a Sorbonne-on tanult zenét, fotográfiát és filmezést. 1989-ben, egy fotópályázat és kiállítás örvén járt először Budapesten, hat hetet töltött nálunk. 1993-ban tért vissza újra, miután megnyerte a francia külügyminisztérium kulturális ösztöndíját: a vasfüggönytelenített nyugati határsáv fotózására kérték fel. Letelepedett, családot alapított; mint első találkozásunkkor, bő másfél éve megvallotta, a kedves emberek, de főleg a különös fények bírták maradásra, ilyen fényeket a jóval szmogosabb, napszegényebb Párizsban sohasem látott korábban. Egyik első helyi felfedezése a közelmúltban bezárt Jégbüfé volt, amely „olyan benyomást tett rá, mint egy furcsa színház, ahol minden pillanatban történik valami váratlan, meglepő". Első albuma, a Parti Nagy Lajos szövegével dúsított budapesti válogatása, a Fényrajzok 2001-ben jelent meg, és eddig négy kiadást ért meg. Fotóit képeslapként is árulja, két tétellel kezdte, a széria most negyvenkét darabból áll, a legkönnyebben a múzeumok ajándékboltjaiban lehet hozzájuk férni.
