Közben arra gondolunk, hogy a szomszédban, a Széchényi Könyvtárban elkezdődött Sándor György Semmittudás akadémiája, talán azt kellett volna választani. Vagy Badár Sándort az Öntödei Múzeumban, ahol arról tartott előadást, miért lapos a vonatkerék - nyilván alapos szakértelemmel, amit a vasútnál töltött esztendők idején szerzett meg. De őt már úgyis lekésnénk és este 10-kor esetleg még elcsíphetjük a Pénzügyőr múzeumban, ahol majd adózással kapcsolatos emlékeit adja elő.
Megismerkedünk Ady Mariskával
Átpályáztunk tehát a Széchényibe. A Sándor-akadémiának már vége. Viszont láthatjuk a könyvtár új szerzeményét, Ady Endre Májusi zápor után című, 1908-as versének kéziratát, amely unokahúga, Ady Mariska hagyatékában maradt fenn, s Kanadából került haza. Egyébként izgalmas kis kamarakiállítást körítettek mellé, amelyből megtudunk ezt-azt Mariskáról, aki maga is tehetségesen kacérkodott a költészettel.
|
Mint a kilencvenes évek elején, a vizsgaidőszak alatt
A szerző felvétele |
Meglepően sokan vannak egyébként a Széchenyiben, ilyen pezsgést utoljára a kilencvenes évek elején láthattunk, egyetemista korunkban a vizsgaidőszak alatt. Amikor távozunk, éppen Mikó István lép a díszterem színpadára, szinte telt ház előtt.
Cipóarcok, lábkenyerek
Aztán jobban megnézzük a Fideliót, és kiderül, hogy Badár nem tízkor, hanem nyolckor kezd a pénzügyőröknél, a további hakniját pedig nem tudjuk követni a műsorfüzetből. Tehát őt elszalasztottuk.
És kilencre nem értünk volna át a Bálnába sem, hogy ott ismét a modern művészet rejtelmeiben kalauzoltassuk magunkat az első átfogó magyarországi fényművészeti kiállításon. Így aztán a Fugát választjuk, mert volt ott délután ötkor egy Kelt elnevezésű tésztaművészeti program és kíváncsiak vagyunk mi sült ki belőle. Mire odaérünk a Duo Saxofonistique, azaz Soós Mónika Alexandra és Mészáros Zsófia az utolsókat fújja a szaxofonba a Petőfi Sándor utcai kultúrközpont kirakatában. A látványtól egészen amszterdami hangulatunk kerekedik.
Az a bizonyos tésztaalkotás Egervári Júlia és Lipkovics Péter, az Esterházy Károly Főiskola művészhallgatóinak munkája: végül is annak a szónak a vizuális értelmezése, hogy mi is az a „kerítésszaggató". Nyers tésztafoszlányok lógnak ugyanis egy gallykerítésen mint tésztaszaggatón, ez az installáció. Egyébként a másik sarokban találunk az alkotóktól (pontosabban Egervárytól) sültebb alkotásokat is: kemencében pirult cipóarcokat, lábkenyereket. Van bennük valami meghökkentő. A sült tészta egészen közel áll hatásában a kerámiához és lényegében a napbarnította emberi testhez is. Eszembe jut, hogy nem rég Velencében láttam kenyérszobrokat a Biennálén az ausztrál pavilonban, Fiona Hall kiállításán.
Konkrétan arról
Következő állomásunk a Nemzeti Múzeum. Nagy buli van. Zene és színes fények a kertben, a lépcső aljában archív filmeket adnak a régi, pántosgatyás és fodros bugyogós balatoni fürdőéletről. Az oszlopoközökben lampinok és bent is papírdíszek, függők, origami madarak, mintha Szilveszter volna. És tömeg. A bejáratnál ketten tépkedik a belépőjegyeket, hogy ne torlódjon fel a sor. Itt ma este most minden az álomról szól: a dizájn, a zene, az előadások.
|
A Nemzeti Múzeumban minden az álmokról szólt
A szerző felvétele |
Mi is az egyik ilyen előadásra jöttünk. Felkeltette érdeklődésünket ugyanis az a 18+-os téma, amelyet Császtvay Tünde muzeológus vezetett elő ama dolgoknak a történetéről, amelyeket az alváson kívül szokott művelni az ember az ágyban. A szexről. De az iparosodott formájáról, azaz a bordélyról, és ezek katonai vonatkozásairól. A programhoz a benti díszlépcső egyik elrekesztett szárnya szolgáltatott helyet, ahol kissé problémás volt az akusztika, de így is tele volt hallgatókkal a lépcső.
És még mindig arról, másképp
Kicsit még körbejártunk, a különös fényekkel telt múzeumban, aztán folytattuk utunkat a Petőfi Irodalmi Múzeum felé, immár tényleg az éjszakában. És lám, mennyire összevág az élet azzal, amint az imént hallottunk: a Kálvin tér sarkán egy nem egészen természetes szőke szólított le, kérdezvén hogy tudunk-e angolul. Amint kiderült, hogy persze, tudunk, de magyarul még kicsit jobban is, már nem érdekeltük.
|
Fényinstalláció a PIM előtt
A szerző felvétele |
A PIM-ben mérsékeltebb tömeggel találkoztunk este 11 felé, amikor az új, kialakuló művészeti trendekről (például a digitális fotó utáni látásmódváltozásról) szóló diskurzus már a vége felé tartott, s kezdődött A nyíló combok erdein túl című zenés összeállítás Györei Zsolt szövegeiből. Mint megtudtuk, nem volt látogatórekord a PIM-ben, de nem is panaszkodhattak, mert minden eddiginél többen jöttek viszont olyanok, akik ott vették meg a múzeuméji karszalagot.
Nem vártuk ki a végét – pedig sok helyen még éjfél után is kezdődtek események Tizenegy után hazabaktattunk a közben hűvösre vált éjszakában. Mégiscsak lett volna értelme annak a télálló pálmának.
