A vidék Magyarországát alaposan bejárták a terepjárós gyilkosok, a fegyverlopás és a személyi sérülésekkel nem járó támadások után öltek Nagycsécsen, Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön és Kislétán, összesen hat embert, köztük egy kisgyermeket az édesapja karjaiban. Ebben az esetben a helyszínelő rendőrök először kizárták a gyilkosság lehetőségét, a helyszínt nem biztosították, a nyomok egy része használhatatlanná vált.
A Nemzetbiztonsági Hivatal, bár kapott fülest arról, hogy az egyik feltételezett elkövető, K. István fegyverhez szeretne jutni, nem tulajdonított jelentőséget az információnak, sőt később le is álltak a férfi megfigyelésével, információik egy részét pedig nem osztották meg a Nemzeti Nyomozó Irodával. Egy másik vádlottnak, Cs. Istvánnak a Katonai Biztonsági Hivatalhoz fűződő kapcsolatát a KBH illetékesei megkísérelték letagadni, ebben az ügyben nyomozás is indult. „A magyar állam 2008 és 2009 között a harmadik köztársaság történetében példátlan méretű alkotmányos mulasztást követett el” – foglalta össze Gulyás József egykori szabad demokrata képviselő, aki az események idején a parlament nemzetbiztonsági bizottságának tagja volt.
Épp erről, a rendvédelmi és titkosszolgálati szervek működésében vagy annak hiányában is megnyilvánuló mély társadalmi krízisről forgatott filmet Hajdú Eszter, A fideszes zsidó című, annak idején szintén intenzív érdeklődést kiváltó dokumentumfilm rendezője. A munka, bár fő helyszíne a tárgyalóterem, valójában erről a sokkal szélesebb közegről beszél.
Hajdút a zárt tárgyalótermi tér, a két és fél évre összezárt vádlottakból, tanúkból, az áldozatok hozzátartozóiból kialakuló „társadalmában” is ez a drámai feszültség érdekelte és utóbbiak ismételt kiszolgáltatottsága: „Meglepő volt számomra a tárgyalóterem elrendezése, az, hogy az áldozatok hozzátartozói csupán 10-20 cm-re állnak a feltételezett elkövetőktől. Ráadásul a vádlottak ülnek a gyereküket, testvérüket, házastársukat gyilkosság során elvesztett álló tanúk mögött. Meglepő volt, hogy a vádlottak a tanúktól kérdezhetnek.Meglepő volt, hogy az áldozatok hozzátartozói szinte már természetellenes fegyelmezettséggel és önuralommal viselték a kihallgatásokat. Arra számítottam, hogy az áldozatok hozzátartozói empatikusabb és személyesebb eljárásban részesülnek, és hogy erre intézményi szabályok, biztosítékok is vonatkoznak” – nyilatkozta lapunknak.
A rendező úgy érezte, hogy „a vádlotti kör gondolkodásmódja nem tér el a nagy átlagétól, ugyanazok a negatív, cigányellenes gondolatok fogalmazódnak meg bennük, mint a többségben”. Ebből természetesen nem következik, hogy a masszív előítéletek világából egyenes út vezetne a gyilkosságig, Hajdú szerint „nehéz kérdés, hogy mi váltja ki a cselekvést, azt, hogy valaki le is számoljon az általa gyűlölt, megvetett csoport tagjaival. Erről vannak természetesen gondolataim, de nem akarok okoskodni olyan témáról, amihez nem értek”.
Az elsőfokú ítéletet tavaly augusztusban hirdették ki, ekkor zárult le a forgatás. A négy gyanúsítottból hármat tényleges életfogytiglanra, a negyedrendű vádlottat 13 év fegyházra ítélték minősített emberölés bűnsegédjeként. A bíróság a rasszista indítékot is megállapította.
Kérdés, hogy az utólagos megrendülés, a katarzis esélye megadatik-e a másodfokon folytatódó büntetőper végére. Gulyás nemrég úgy látta, hogy „az a társadalmi közeg, amelyben a támadások fogantak, lényegében semmit nem változott: a romák veszélyeztetettsége sem csökkent”, és Hajdú sem gondolja másképp, szerinte „a vádlottak baráti köre nem rendült meg, mint ahogy a többség is teljesen közönyös maradt”. Az Origónak adott interjúja tanúsága szerint a probléma ráadásul nem specifikusan magyar, egész Európában jelentkezik.
A magyar állami támogatás nélkül, magyar–német–portugál koprodukcióban készült, több nemzetközi fesztiválra meghívott dokumentumfilm világpremierje a tekintélyes Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon volt, ahol a versenyprogramban részt vevő száz film mezőnyében az első három között végzett. Budapesten múlt szerdán mutatták be.
PanoDráma –Szóról szóra
„Verbatim színház”, vagyis minden szó, amely elhangzik a PanoDráma Szóról szóra című előadásában, a valóságból vétetett. A romagyilkosságok bírósági tárgyalássorozatát feldolgozó produkcióban jegyzőkönyvrészletek, interjúk, közszereplői megnyilatkozások hangoznak el, egy nemzetközi dokumentarista csapat irányításával. A társadalmi felelősségre koncentráló előadás tükörképét adja az előítéletes hazai légkörnek.
Magyarország alulnézetből
Hajdú Eszter az Ítélet Magyarországon és A fideszes zsidó című dokumentumfilmek rendezője fáradhatatlanul rögzíti korunk érzékeny kérdéseit. A Judapest című dokumentumfilmje a holokauszt utáni harmadik –ma fiatal – magyar zsidó nemzedékről szól, a Vivien pedig egy kelet-magyarországi cigány kislányról, aki nem lát. Riportfilmet készített a holokauszt hatvanadik évfordulójára szervezett Élet Menetéről, amelyben – úton az auschwitzi lágermúzeumba – túlélőt, leszármazottat és másokat is megszólaltat. Talán legismertebb alkotása, az Otthonom – Tarnabod azt követi nyomon, hogyan boldogulnak hajléktalan családok egy kis faluban, a Budapesttől 120 kilométerre lévő Tarnabodon, ahová beköltöztették őket. A film ma is látható időnként egyik-másik tévécsatornán.
