MAGAZIN: Úszás?
LITKAI GERGELY: Nem fulladok a vízbe. Meg is mutatom, ilyen a háttempóm… Versenyszerűen fociztam és kosárlabdáztam.
HOSSZÚ KATINKA: Édesapám nagyon jó kosaras volt, majd edző, most a bajai klub elnöke. Mindkét testvérem az ő sportágát választotta. Apukám mindig kérdezte, miért úszom, az olyan unalmas, a kosárlabda sokkal érdekesebb, most azonban már azt mondja: talán jól választottam...
MAGAZIN: Elúszás?
LITKAI GERGELY: Ebben a szakmában nagyon ritka. Az nem lehet, hogy később jut eszembe valami poén, mint, hogy előadom. Kínos lenne...
HOSSZÚ KATINKA: Határidők nálunk nincsenek. Az nem fordulhat elő, hogy egy nap nem megyek le edzésre, majd később pótolom a penzumot.
MAGAZIN: Gyakorol otthon a stand-upos?
LITKAI GERGELY: Nem. Egyedül, közönség nélkül teljesen másképp beszél az ember, mintha figyelnek rá. Ha észreveszem, hogy nem jön be egy poén, váltani kell.
HOSSZÚ KATINKA: Volt már, hogy pánikoltál, mert nem úgy reagáltak a nézők, ahogy szeretted volna?
LITKAI GERGELY: Fel kell találnom magamat. Akkor nehéz, ha más-más a közönség összetétele. A stand-up szimpátiaalapú műfaj, valakit vagy szeretnek, vagy nem. Arra kell koncentrálni, hogy minél több embert nyerjél meg aznap este. A legrosszabb ebből a szempontból a céges fellépés. Csak azért hívnak meg, mert a humorista az ügyvezető kedvence. A következő a szituáció: ki kell állni, mondjuk kétszáz ember elé, a többség viszont nem ránk kíváncsi, sztriptíztáncosnőre vágyna. Gyakori, hogy ilyen bulikra a megrendelők témákat is javasolnak. Például egyszer azt kérték, legyen majd sok szálbetonos poén. Mondtam, jót kértek, mert van egy húszperces műsorom a szálbetonról, évek óta készülök rá, hogy bemutassam, de eddig nem volt hozzá értő közönség... Ezeken a fellépéseken rendre be is kiabálnak.
|
| Veres Viktor / Népszabadság |
MAGAZIN: Úszás közben lehet hallani a külvilágot?
HOSSZÚ KATINKA: A dohai világbajnokságon a kétszáz hát döntőjében körülbelül tíz méter volt hátra a távból. „New world record!” – harsogta a helyi műsorközlő, olyan jó volt a részidőm, hogy biztos volt, meglesz az új rekord. De ugye, még nem értem be a célba. S akkor, egy pillanatra, pánikba estem... Amúgy nem szoktam hallani a kiabálásokat, de ezt most érdekes módon igen.
MAGAZIN: Visszaszólás a szellemeskedőknek?
LITKAI GERGELY: Persze, de például részegekkel nagyon nehéz.
MAGAZIN: Vannak részegek?
LITKAI GERGELY: Hát persze, céges buli, Magyarországon élünk, de színházban is találkoztam már ittas emberekkel.
HOSSZÚ KATINKA: Úszóversenyen is vannak...
HOSSZÚ KATINKA
SZÜLETETT: 1989. június 3-án, Pécsett.
FOGLALKOZÁSA: úszó. A Bajai Spartacusban kezdett versenyezni, tavaly óta a Vasas sportolója. Háromszoros világ- és kilencszeres Európa-bajnok; rövid pályán vb-n hatszor, Eb-n négyszer nyert, a Világ Kupa-sorozatban az idén 51 első helyezést ért el, ötször állított fel világrekordot; a decemberi dohai vb-n pedig mind a négy aranyérmét világcsúccsal szerezte meg. A nemzetközi szövetség 2014-ben a világ legjobb úszónőjének választotta. Edzője az amerikai Shane Tusup, aki a férje is.
AJÁNLJA:
Könyv - Phil Jackson: Eleven Rings – Nagyon érdekes és tanulságos kötet a teljesítményről.
Film - Phillida Lloyd: A vaslady – Margaret Thatcher karaktere számomra is nagyon inspiráló és példaértékű.
Zene - Kanye West: Monster – Ezt a számot hallgatom a versenyek előtt.
MAGAZIN: Jó poén a leszerelésükre?
LITKAI GERGELY: Nem tudom, ezeket nem jegyzem meg. Sokszor úgy működik az agyam, hogy arra figyelek, amit mondok, nem arra, hogy meg is jegyezzem.
HOSSZÚ KATINKA: Előfordul, hogy odamennek hozzád, mondjál valami vicceset?
LITKAI GERGELY: Neked milyen lenne, ha azt kérnék: mutasd meg, hogyan úszol, vagy vetkőzz le fürdőruhára.
HOSSZÚ KATINKA: Volt, hogy kedvesen megérintettek. De nekem most nagyon jó kimenni az utcára, sokan gratulálnak, könyvem, az Iron Lady dedikálásain is nagyon sok emberrel találkozom, akikkel jókat beszélgetek. Kedvesek, aranyosak. Nemrégiben írt nekem egy kislány: három éve nem úszott egyéni csúcsot, most, hogy elolvasta a könyvemet, viszont igen. Nagyon sok erőt merített belőle. Az volt a célom, hogy átadjam, amit a motivációról tudok. Féltem, vajon sikerül-e, de az eddigi visszajelzésekből úgy tetszik, néhány embert már tudtam inspirálni.
LITKAI GERGELY: Egyszer egy beteg kislány engem olvasott a kórházban, és ez segítette őt a gyógyulásában. Nyilván nem ez az irodalom célja, de örültem a pozitív visszajelzésnek, ekkor éreztem, hogy van értelme könyvet írni. Amint nagyon jó, hogy van valaki Magyarországon, aki a saját erejéből ilyen szuper teljesítményt ért el. Ez nagyon ritka. Nekem is öröm, ha valaki ilyen jól úszik, s mindenféle fanyalgás nélkül büszkék lehetünk rá. A lányom nyolcéves, s irigyelt, amikor megtudta, hogy találkozunk, pedig ő aikidózik. Tudja, ki az a Katinka, akire fel lehet nézni, akire büszkék lehetünk.
HOSSZÚ KATINKA: Az Iron Lady becenév erre utal. Sokan mondják, miért nem a Golden Ladyt választottam. Pont azért nem, mert én elsősorban nem az aranyéremért úszom; küzdök, ki akarok magamból mindent adni, és majd kiderül, hogy az hányadik helyre elegendő. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a rövid pályás világbajnokság első napján, amikor a spanyol Belmonte kétszer is legyőzött, örültem neki. Még harcosabb lettem. Amikor az év elején megjavították az egyik világcsúcsomat, tudtam, ezentúl sokkal jobban kell edzenem. Élvezem a tréningeket. Persze, néha unalmas. Nem egyszerű hajnalban felkelni, de nem ez a legnehezebb része a felkészülésnek.
|
| Veres Viktor / Népszabadság |
MAGAZIN: Segít a humor?
HOSSZÚ KATINKA: A döntők előtt gyakran számítógépen nézem a stand up-számokat. Jókat nevetek, vidám leszek, kiváló hangulatba kerülök a versenyre.
LITKAI GERGELY: Oké, én meg majd úszom a fellépések előtt...
HOSSZÚ KATINKA: Remek, jól ellazulsz majd.
MAGAZIN: A Karinthy-gyűrű felér egy rövid pályás világbajnoki címmel?
LITKAI GERGELY: Nem hiszem. Az úszásban fennmaradnak az eredmények, volt egy világrekord, azt lejegyzik, rögzítik. Ahhoz hasonlítják a többiek teljesítményét. A humor nem ilyen, dumál az ember, nevetnek rajta. Esetleg egy-két jó szövegre néhány év múlva is emlékeznek. Az a cél, hogy akik itt voltak, és amíg a kijáratig elérnek, legalább egy-két poént megbeszéljenek egymás között. Meg, hogy jól érezzék magukat. A sport és a humor azért sok mindenben hasonlít egymásra, előbbi annyival jobb, hogy egészségesebb, valamint alkalmas a példaadásra, amire szerintem nagyon nagy szükség van, ebben az értékválságos világban.
LITKAI GERGELY
SZÜLETETT: 1976. október 19-én, Budapesten.
FOGLALKOZÁSA: humorista, forgatókönyvíró. Az ELTE jogi karán szerzett diplomát. A stand-up műfaj egyik magyarországi elindítója, a Dumaszínház alapítója. Volt a Comedy Central főszerkesztője, a Mikroszkóp Színpad művészeti vezetője, dolgozott a Rádiókabaréban, a Showder Klubban, jelenleg a Dumaszínház főszerkesztője. Hat könyv szerzője, a Munkaügyek és a Fapad című televíziós sorozat egyik forgatókönyvírója. 2004-ben Karinthy-gyűrűvel tüntették ki.
AJÁNLJA:
Könyv - Dragomán György: Máglya – Nagyon fontos, őszinte mű a rendszerváltásról.
Film - Wes Anderson: Holdfénykirályság – Aprólékosan kidolgozott alkotás, nagyon szeretem.
Zene - Eötvös Péter: Lady Sarashina – Mindenkinek javaslom, mégis van kortárs opera.
MAGAZIN: Könnyű a férjjel?
HOSSZÚ KATINKA: Shane-nel egy csapat vagyunk, persze ő az edző, én az úszó, de nagyon érdekes, ahogy mi dolgozunk. Nem arról van szó, hogy megmondja konkrétan, ma ezt és ezt meg kell csinálnom, ennyit és ennyit kell úsznom. Közösen megbeszéljük a programot, és a cél érdekében ennek mindent alárendelünk. Furcsa, mert mint edző, nem sajnálhat engem, én pedig nem sértődhetek meg, ha leszúr valamiért. Nekünk nem nagyon lehet külön kezelnünk a munkát és a magánéletet. Egy barátnőm mesélte, összevesztek a férjével, és nem beszélnek. Nálunk ilyen nem lehet, ha valami gond van, azt tisztázni kell. Van egy menedzsmentcégünk, egy társunk, Shane meg én, hárman csinálunk mindent, tehát napközben, két edzés között is közösen dolgozunk. Huszonnégy órát együtt vagyunk, de előfordul, hogy mégis hiányzik...
LITKAI GERGELY: Nálunk is hasonló a helyzet. A Dumaszínházban a feleségem az ügyvezető, a főnök. Én művészeti kérdésekről és a műsorokról döntök. Előfordul, hogy olaszozunk, azaz hangos szóváltásba keveredünk. Aztán estére lehiggadunk. Előfordul, e-mailt is küldök neki, hivatalos megszólítás nélkül, annak ellenére, hogy egy szobában dolgozunk. Azt nagyon nem bírja, ha objektívan leírok dolgokat...
