„A nullát nyomd!" Üvölti az ifjú holland fesztiválozó a társának, aki épp fizeti a sokadik kör italt a pultnál – hát persze, hogy a borravalóról van szó. A szervezők ezt a fajta támogatást csak opcióként kínálják fel, mert hát minden országban más-más a szokás ezzel kapcsolatosan. A Sziget pedig nemcsak a programja, hanem a látogatói révén is büszkén vállalhatná a Magyarország nemzetközi fesztiválja szlogent: ezt szinte nem volt olyan előadó, aki nem hangsúlyozta volna, hogy a szabadság szigete tényleg internacionális jelenség. Ez nem is csoda, elvégre a heti bérletek mintegy nyolcvanöt százalékát külföldön értékesítették a szervezők. Bár pontos statisztikák nem állnak rendelkezésünkre, az biztos, hogy a legtöbben hollandok érkeztek a multikulti rendezvényre, őket követik a britek és a franciák. Ha nem is tömegekben, de jelentős létszámban vannak itt olaszok, németek és svájciak, de Ausztráliából is több mint ezren jöttek bulizni. Azért magyar közönség is van – a szervezők hangsúlyozzák, hogy a napijegyek hetven százaléka Magyarországon talál gazdára. Ennek triviális oka, hogy egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy elejétől végig nyomják a Szigetet. Még akkor is, ha a jóval „boldogabb" hollandok mellett a hazaiak is a nullás borravaló gombot preferálják. Csak többnyire kényszerből teszik ezt. (Cs. G.)
