galéria megtekintése

Dolgok, amelyekről beszélünk

1 komment


Kácsor Zsolt

Következő jelentésírónk, Turi Tímea próbál hinni abban, hogy ha egy ország polgárai kicsiben rendet tartanak, akkor a sok kicsi közösségből megszülethet egy nagy, amelyben lehet élni.

A szépirodalommal való foglalkozás lassan egyre kevésbé lesz gazdasági megfontolásokon alapuló döntés, ugyanakkor én is azt gondolom, hogy a keresletet nemcsak kiszolgálni, hanem alakítani is lehet – mondta egy négy éve adott interjújában Turi Tímea költő, író, a Magvető szerkesztője, aki már tizenhárom éves kora óta szorgalmasan „alakítja a keresletet”: kamaszként jelent meg az első kötete.

Folyóiratokban, antológiákban azóta is rendszeresen közöl verseket, önálló kötetei közül a két legutóbbi a Kalligram kiadásában megjelent Jönnek az összes férfiak (2012) és a Magvető által gondozott A dolgok, amikről nem beszélünk (2014). Ez utóbbi kötetben olvasható a Konkáv piknik című verse, amelyben Gulliver alakját is megidézi, így ír róla: „Ő lett az, aki cölöpökön nyugszik. / Akit úgy kötöznek le a teljesen átlagos / liliputiak, hogy nem tudhatja az egyik, / a másik oldalon mennyire erős / a földhöz csavart hajfonat. / Ő lett az, aki titokban élvezi, / hogy úgy tehet, mintha nem ő kötné magát.”

S hogy Turi Tímea miképpen köteleződött el a szépirodalom mellett? A kérdés azért érdekes, mert – habár nagyon korán verselni kezdett – kamaszkorában sok mindennel akart hivatásszerűen foglalkozni, de irodalommal éppenhogy nem: eredetileg zeneszerzőnek vagy grafikusnak készült. Tizenhét évesen döntött az irodalom mellett, s ebben már az önkifejezés tudatossága vezérelte. Úgy érezte, hogy az irodalomban a kommunikáció nincs kiszolgáltatva semmilyen köztes eszköznek.

 
„Sok kicsi rendből születhet a nagy társadalmi közösség”
„Sok kicsi rendből születhet a nagy társadalmi közösség”
Teknős Miklós / Népszabadság

– A zenész ki van szolgáltatva a hangszerének, a grafikus pedig a nyomdai eszközöknek, ezzel szemben az irodalomban ilyen közvetítő anyagok nem léteznek, itt az ember a saját maga ura, igazi autonóm alkotó. Gondoltam én tizenhét évesen. De azóta rá kellett jönnöm, hogy ez közel sem ilyen egyszerű dolog, hiszen a nyelvnek is van már-már fizikai természetű ellenállása – jegyzi meg az indulása éveiről.

Arra a kérdésünkre, hogy elsősorban minek tartja magát, író-e vagy költő, irodalomtörténész és anyuka, s vajon lehet-e mindezt egyszerre végezni teljes értékű módon, azt válaszolta: legkönnyebben azt tudja mondani magáról, hogy szerkesztő. Egy kisfiú édesanyjaként az anyai szerep természetesen százszázalékos tevékenységet jelent számára, ám ami a „költőséget” illeti, abban már nem ilyen egyértelmű a helyzet, mert a költő szónak szerinte – mint fogalmazott – olyan romantikus a konnotációja, hogy saját magáról kissé feszengve ejti ki. Ehelyett inkább olyan embernek nevezné magát, aki ír, és amit ír, az legtöbbször vers.

Jonathan Swift és az általa teremtett Gulliver kapcsán Turi Tímea azt mondja, hogy a XVIII. századi nagy társadalomkritikusok nagyon pesszimisták és keserűek voltak, és ő szereti magát náluk sokkal optimistábbnak hinni. Szerinte éppen Swift az egyik legjobb példa annak a felfogásnak az igazságára, miszerint aki szatírát vagy komédiát ír a társadalomról, az alapvetően borzalmasnak találja az emberiséget, de aki tragédiát ír rólunk, az még bízik bennünk.

Arra a megjegyzésünkre, miszerint lapunk Gulliver-sorozatának az az egyik sajátossága, hogy az író nem a maga ura, hanem ki van szolgáltatva a szerzőtársaknak, Turi Tímea azt válaszolja: ez a fajta csapatmunka az ő számára klasszikus értelemben véve kihívást jelent, nem pedig kiszolgáltatottságot. Hiszen nagyon kíváncsi arra, hogy a többiek hogyan nyúlnak a „közös” figurához. Mint megjegyzi, nem szokott közéleti kérdésekben megszólalni a nyilvánosság előtt, az viszont nagyon érdekli, hogy mások miképpen szólalnak meg. Próbál hinni abban, hogy ha egy ország polgárai kicsiben, azaz a kis közösségükben rendet tartanak, akkor ebből a sok kicsi rendből megszülethet egy nagy társadalmi közösség, amelyben együtt lehet élni. Erről szól az általa írt jelentés, amelyben azt meséli el, hogy mit tapasztal Gulliver egy fontos országos szavazás apropóján: társadalmi érdektelenséget.

– Sajnos én is hajlamos vagyok olykor a struccpolitikára – teszi hozzá. – Inkább homokba dugom a fejem, csak ne kelljen reagálni, miközben nem vagyok meggyőződve e magatartás helyességéről. Ezt a dilemmát próbáltam Gulliver révén megszólaltatni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.