– Magyarországon Miskolcon debütált a VAN, de nem ez az első fesztivál, amelyen szerepelt.
– Igen, Karlovy Varyban mutattuk be először. Nem tudtuk, hogy működni fog-e külföldiek számára, de nagyon jól fogadták. Nagyjából ott nevettek ők is, ahol mi, bár nyilván vannak specifikus helyek, szituációk, amelyeket annyira nem értettek. Egy középkorú hölgy a végén odajött, hogy elmondja, mennyire szerette, és, hogy szerinte ilyen a cseh új hullám.
– A film alapeleme a humor. Honnan jöttek a poénok?
– A legtöbb városi szituációkból. A főszereplő, Ferenczik Áron (filmbeli neve Szentesi Áron) eleve humoros fickó, az ő kiválasztása egyértelművé tette, hogy rengeteg humor lesz a filmben.
– A VAN a diplomafilmje. Miért ezt az ötletét választotta?
– Úgy akartam befejezni ezt a sulit, ahogyan elkezdtem, vissza akartam lépni ahhoz, ahogyan amatőr módszerekkel forgattunk a barátainkkal. Forgatókönyv, nagy előkészületek nélkül akartunk dolgozni. Abban bíztam, hogy így lazább lesz az anyag és sokkal inkább lesz lelke. Ez viszont kizárja a szerkesztett dramaturgiát. Helyszíneink nagy részét előre megszerveztük, de voltak gerillaforgatások is. Mondhatjuk, hogy ez egy coming of age (generációs) film, az volt a célom, hogy megörökítsem azt a bizonytalan állapotot, és azt a közeget, amiben élünk. Zavart, hogy nincsenek olyan magyar filmek, amelyek ezt dokumentálják.
– Amatőr és hivatásos színészekkel is dolgozott.
– Ez egyszerre volt koncepció és helyzet adta lehetőség. Az Áron korú emberek amatőrök, a családban szereplők pedig mindannyian színészek. Ezzel is szerettem volna finoman érzékeltetni, hogy ez a két generáció különböző nyelvet beszél. Két nagyon hülye felkérésem volt: az egyik alkalommal felhívtam egy barátom, „Szia, el kéne jönnöd hányni.", a másik alkalommal pedig egy ismerősöm által ajánlott lányt kértem meg, hogy szerepeljen. „ Az egyik jelenetben felszednek, a másikban pedig meztelenül fekszel egy ágyon és nem szép dolgokat mond neked Áron. Ja, és semmi pénzünk nincs" – mondtam neki. Rövid gondolkodási időt kértek, de végül mindketten jöttek.
– A diplomafilmek általában kisjátékfilmek. Honnan jött a támogatás?
– A diplomafilm-támogatás volt az első, amit kaptunk, de a költségek több mint felét a Proton Cinema (Mundruczó Kornél és Petrányi Viki cége) fedezte, és más szponzorokat is szereztünk.
– Miért nagybetűs VAN?
– Eredetileg az volt a címe, hogy Valami furcsa és megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, ami Áron végtelen bizonytalanságára utalt. Fontos volt, hogy mindig visszafordul és akadozik, dadog. A VAN-nal azonban szerettem volna utalni a film aktualitására, és Áron furcsa állapotára: lebeg a szerelmi csalódás után, és csak úgy van. És nem utolsó sorban tetszik maga a szó, úgy ahogy van. Ez a három betű egymás mellett. Sokan próbáltak meggyőzni, hogy változtassunk, de nem ajánlottak más alternatívát, úgyhogy maradt.
– A generációs bizonytalanság önben is megvan?
– Nincs. Én tudom, hogy mit akarok csinálni, bármilyen körülmények között eltökélt vagyok a filmezés mellett. Egyébként pedig egyszerűen csak meg kéne nyugodni és végiggondolni, hogy mit is szeretnénk csinálni az életben. Azt látom, hogy legfőképp 30 év körül kérdezik meg önmaguktól az emberek, hogy biztosan azt az életet akarják-e leélni, amit éppen élnek. Áron karaktere olyan, mint amilyen én lettem volna, ha nem a filmezés mellett döntök.
A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant október 30-án mutatják be a magyar mozik.
