A klasszikus balett Bibliájának is nevezik Marius Petipa Csipkerózsikáját, melyet 1890-ben mutatott be a szentpétervári Mariinszkij Balett. A Csajkovszkij balett-trilógia második darabjára komponált „szentséges" opustól még a szűk szakmában is jó néhányan idegenkednek. Így voltam ezzel én is 2014-ig, amikor lenyűgözött az Angol Királyi Balett leporolt, technikailag emberfeletti produkciója, melynek pazar látványvilága olyan, akár egy életre kelt rokokó babaház.
Abban az évben láttam Sir Matthew Bourne gótikus vámpír-verzióját is, a fölvillanyozóan emancipált hősnővel. Az operaház balettegyüttese Sir Peter Wright 1984-es, a Birminghami Királyi Balettnek (egykori londoni Sadler's Wells Királyi Balett) készített négyfelvonásosát tűzte repertoárra.
Az 1926-ban született alkotó munkája és Philip Prowse dizájnja sűrítve tartalmazza mindazt, ami a XIX. századi romantikus baletteket paródia tárgyává teszi. Ilyen a némajáték, melyet Rudolf Nurejev már az 1960-as években parlagfűként irtott.
