Ettől csak még érthetetlenebb az ügy. Értő ember számára a képek legtöbbjén első pillantásra látszik, hogy Csontváry témáit, figuráit idézik ugyan, de mintha karikatúráik volnának. Más a színviláguk, más a kvalitásuk. Igaz, még műbírálók is akadtak, akik a képek eredetisége mellett foglaltak állást. A festmények láthatóan silányabb minőségét azzal magyarázták, hogy csak a nagy Csontváry-művekhez készült tanulmányok vagy rontott változatok, amelyeket a festő a Bartók Béla úti műtermének és gácsi patikájának a padlására száműzött, onnan kerültek elő a halála után.
Ezzel az eredettörténettel álltak elő a Teleki téri és más kereskedők, ügynökök is, akik a képeket Gegesi doktornak megvételre ajánlották. Mások azt állították, hogy a képek nagyrészt Csontváry 1909 után festett, ismeretlen művei (a festő 1909 után felhagyott a festéssel). Először 1977-ben került nyilvánosságra a gyűjtemény néhány darabja, Csontváry munkájaként feltüntetve. Ekkor indult meg a sajtópolémia és a képek eredetiségének kutatása, mígnem 1980-ban Németh Lajos, az akkor legtekintélyesebb Csontváry-kutató letette a garast Csontváry szerzősége ellen.
Ő nevezte el a kollekció darabjait pszeudo-Csontváryknak. De nem sikerült kimutatnia, hogy kinek (kiknek) a művei lehetnek. Szerinte egy részük talán Polák János műkedvelő festő, pénzügyminisztériumi tisztviselő munkája. Gegesi Kiss Pál azonban egészen 1993-ban bekövetkezett haláláig hitt abban, hogy ha nem is minden képe eredeti, de jó néhány igen, s ezt igyekezett bizonyítani is.
Halála után néhány évvel fia, örököse, Gegesi Kiss József elfogadta az ellenérveket, felhagyott azzal, hogy az örökölt kollekció darabjait Csontváry műveiként fogadtassa el. De úgy vélte, a képek így is érdekesek, és Németh Lajos fogalmát kölcsönvéve, „pszeudo-Csontváry”-gyűjteményként 2008–2009 fordulóján Forró Tamás kiállítást rendezett belőlük a budapesti Belvedere galériában. Többet el is adtak néhány tízezer forintért.
A tulajdonos mára körülbelül az egyharmadát értékesítette a kollekciónak. Természetesen nem Csontváry, hanem ismeretlen XX. századi magyar festő műveiként. Volt rá érdeklődés. A sokáig titkos gyűjtemény korábban évtizedekig táplálta azt a legendát, hogy Csontvárynak az ismert művein kívül temérdek lappangó alkotása van. A pszeudo-Csontváryk nyilvánosságra hozatala hozzájárult a festő életművének megtisztulásához, ami az eredeti művek további felértékelődéséhez, nemzetközi rangjának erősödéséhez vezethet.
A képekről részletes, fényképes katalógus is megjelent, ez talán megakadályozhatja a gyűjtők újbóli átverését. Nem csak Gegesi Kissékhez kerültek annak idején pszeudo-Csontváryk a Teleki térről, s még mindig publikálatlanul lappanganak, tulajdonosaik pedig rendíthetetlenül reménykednek az eredetiségükben. A pszeudo-Csontváryk története a magyar művészet talán legérdekesebb hamisítási sztorija.
Ezért is tanulságos volna a kollekciót egyben tartani, természettudományos módszerekkel is vizsgálni az eredetét – mondja Gegesi Kiss József. De ezt egy múzeumnak, egy tehetősebb cégnek vagy magánszemélynek kellene kézbe venni, véli, mert neki erre nincsenek anyagi lehetőségei. Úgy érzi, ő megtette a magáét azzal, hogy nyilvánosságra hozta a képeket.
