– Mennyi anyagot vettek fel?
JANE POLLARD: Elképesztően sokat. Elvégre csak a stúdióban, amikor az új album dalait rögzítik, a kamera tizenkét napon keresztül volt Nickkel és szinte egyfolytában forgott. Sőt nem is egy – naponta mintegy harmincórányi anyagot rögzítettünk.
IAIN FORSYTH: Az interjúkat is két napon keresztül vettük fel, ez is napi tízórányi anyagot jelentett. Gyakran másfél órás jelenetekkel dolgoztunk – ha 35 mm-es filmre dolgoztunk volna, már rég csődöt kellett volna mondanunk. De a módszer bevált: idő kell ahhoz, hogy mindenki egyszer csak elfelejtkezzen a kamerákról és felszabadultan beszéljen. Ha az érzelmi valóságot keresed, nincs más lehetőséged. A vágás legnagyobb tétje, hogy a zseniális pillanatokat felfedezzük és összehozzuk.
– Úgy tudom, hogy nem volt semmilyen forgatókönyv. De nyugtassanak meg, hogy nem a véletlenek alapján rendezték a filmet.
JANE POLLARD: Nem, dehogy. Tematikákat állítottunk fel. A forgatás előtt hónapokkal rögzítettük a már említett pszichológusbeszélgetést, ez alapján tűztük ki az alapvető céljainkat. A pszichológus a barátunk – tudtuk, hogy ő kiszedi Nick Cave-ből a legfontosabb részleteket. Ezt összevágtuk: már ez magában kilencvenpercnyi önállóan használható anyag volt.
– Két rendező készít egy filmet, ez nem túlságosan zavaró?
JANE POLLARD: Húsz éve dolgozunk együtt, akkor esnénk kétségbe, ha egyszer csak nem lennénk ott egymásnak, mert így tudunk folyamatosan vitázni. De hát ez az egészséges, nem? Mint látja, én vagyok az, aki sokat beszél. Így nekem sokkal jobban fekszik, hogy az emberekkel tartsam a kapcsolatot, míg Iain a produkció vizuális részét álmodja meg. De hivatalosan sosem osztottuk fel a feladatokat.
IAIN FORSYTH: Igen, egyszerűen eljutottunk arra a szintre, amikor már csak a szavakból értjük meg egymást. De félre a tréfát: ami a vizualitást illeti, nem akartunk beszélő fejeket. Látványos mozifilmben gondolkodtunk. Erik Wilson operatőr ezt megértette és a tehetségét a képben is megmutatta.
– Nick Cave-et mindenki ausztrál zenésznek tartja.
JANE POLLARD: Miközben emberemlékezet óta Angliában él. Egy kérdés volt, amelyre nem válaszolt: Mikor megy haza? Mindazonáltal ő az egyik „legausztrálabb” fickó, akit ismerünk. Az már az angol hatás, hogy a sikert nagyon nehezen tudja „elviselni”, ugyanakkor elképesztő ambícióval bír.
– A filmben visszatérő motívum, hogy Nick Cave vezet, néha pedig felbukkan egy-egy kolléga vagy barát.
IAIN FORSYTH: Autóban forgatni, fényképezni moziszerű, ugyanakkor metaforaként is működik, mintha csak Nick Cave fejében lennénk. A „vendégfellépők” azért voltak fontosak, hogy megmutassanak egy-egy korszakot vagy témát egy kicsit más szemszögből.
|
Iain Forsyth és Jane Pollard, a rendezőpár
Thomas Peter / Reuters |
– Kylie Minogue például nagyon lelkesen beszél magáról.
JANE POLLARD: Kettőjük közös dala és fellépéssorozata nagyon fontos periódus: a Bad Seeds egy pillanatra tömegkultúrává tudott válni. De egyetértek, az autós részek igen nagy kockázatot hordoztak magukban.
– Miért tartották fontosnak, hogy olyan civil pillanatokat megmutassanak, mint amikor Nick Cave felkel az ágyból vagy elviszi a gyerekeit az iskolába?
IAIN FORSYTH: Mert úgy gondoljuk, hogy nincs ember a legenda mögött. Csak az ember van.
