Ahogy mondani szokás, ennek üzentek most hadat, mert a Nagyerdei stadion legnagyobb érdeme, hogy nemcsak egy aréna, ahová a foci úgymond szerelmesei hetente egyszer elzarándokolhatnak, hanem igazi térképző elem, ami a környezetét is jelentősen átalakította/alakítja.
A Nagyerdei stadion természetesebb, mint a Fradié, és nem akar szembe menni az európai trendekkel, mint a komor Wagner-áriának ható felcsúti Pancho Aréna
Átadása óta látványosság lett az egykori Csónakázó-tó helyén megépült óriásmedence, aminek vízfüggönyére esténként vetítenek (a neve Ködszínház), a stadion tervezője (Bordás Péter és a BORD Stúdió) pedig igazán azzal alkotott jelentőset, ami a stadionon kívül van.
|
„Mint egy félrecsapott sapka”
Oláh Tibor / MTI |
A helyszín adott volt, ha úgy tetszik kényszer, hiszen a korábbi, lebontott atlétikai stadion fákkal körbenőtt helyére került, ráadásul védett területen, hiszen a Nagyerdő a Natura 2000 része. Mindebből viszont kevés látszik, a stadiont mintha cipőkanállal illesztették volna a fák közé. Azaz a kényszerből előny lett, a stadion nem ül rá a környezetére, a park része lett, miközben járdái lebegve, egy köztes szintet képezve futnak a fakoronák között.
A járdába itt-ott élő fákat is beleépítettek, felfut rá a parkot behálózó futópálya is, a borítása pedig néhol átlátható fémrácsba megy át, ami felülről és alulról is különleges látvány.
A mai stadionok már nem azok az ipari jellegű tribünturbók, amik akár még tíz éve is voltak. Az amerikai szakirodalom a stadionokat gyakran harmadik otthonnak nevezi, ami nemcsak egy szerkezet, hanem pláza és közösségi élmény egyszerre. Az európai fociarénák a kétezres évek után váltottak látványosan formát, amikor az építészeti gondolkodást is átalakította a digitális forradalom, megjelentek a kavics, diszkosz, fészek stb. alakú, biomorf formák.
Ennek a stadion-újhullámnak a leghíresebb darabja a pekingi olimpia híres Madárfészek stadionja (a korábban a Bayern új arénáját is jegyző, svájci Jacques Herzog–Pierre de Meuron iroda tervezte), és a stadionok azóta már színes látványosságok és technológiai csúcstermékek egyszerre.
|
Piros-fehér Loki-színek a gyep körül
A szerző felvétele |
A Nagyerdei stadion természetesebb, mint a Fradié, és nem akar szembe menni az európai trendekkel, mint a komor Wagner-áriának ható felcsúti Pancho Aréna. Engem külön meglepett a könnyedsége, ahogy tömegét nem a fémszerkezet és beton adja ki, hanem a ráfeszített hófehér vitorlaszerűség, miközben a hasadékaiban azért fel-felbukkan az átlátható szerkezet is.
Ráadásul aszimmetrikus, olyan, mint egy félrecsapott sapka, és könnyedségét csak fokozza, ahogy a nézőtér piros-fehér Loki színei vibrálnak a zöld gyep körül.
Ne feledjük, a stadionok emlékművek, és idejük nagy részében üresen állnak. Aztán amikor néha félig vagy egészen megtelnek, már más szabályok lépnek életbe – a focié, pénzé, sikeré, bukásé.
