Centiméterekre a fényévektől

Régebbi éjszakákon a színház előterébe is különféle activityket raktak, de levegőt venni sem lehetett a tömegben. A benti zsúfoltságban pedig a légkondi dacára többen elájultak. Ezzel most nem kellett számolnunk: ezen az évadbemelegítő fesztiválon a saját színpadon túl a próbaterembe és a szemközti Lengyel Intézetbe szórták az előadásokat. Rosszul egy nő lett, de ő nem volt túl jól előtte sem.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

A rutinos Színházak Éjszakája-járók regisztráltak a kiszemelt előadásokra. Még többen véletlenszerűen rohangálnak a színházak között. „Balhé, hülyéskedés, kulisszák mögé tekintés. Ebben a napban az a jó, hogy egyszeri és megismételhetetlen" – beszéljük meg Bálint András exigazgatóval. Ő még annak a generációnak a tagja, amelynek az volt az elve: a vasfüggönyön túl ne találkozzon a színész a nézővel vagy a kritikussal, de elfogadja, hogy változik a világ, és a színházak közelebb engedik magukhoz a közönséget, nyílt próbákat tartanak és színház-pedagógiai programokat szerveznek.

Az eső és a Nemzeti Vágta, az Andrássy úti autómentes nap kora délutánra visszafogott nézőinváziót hoz. Alig pár százzal kevesebb karszalag kelt el, mint korábban, mondja Komáromi György, a Színházak Éjszakája főszervezője. Azt mondja, a legtöbb színház lelkes, de van olyan is, amelynek púp a hátán az egész, de ha jó ötletük támad, élvezik ők is, mivel sokféle nézőt szólíthatnak meg.

Az esti radnótis programokra, különösen a legutolsóra hatalmas tömeg gyűlik a színház előtt. Izgatott nézők várják a sor(s)ukat, és mikor bemondjuk, hogy nem maradt leheletnyi hely sem a nézőtéren, egyikük megpendíti: az Örkényben ilyenkor felültették őket a színpadra. Csakhogy már a színpad is tele van. Érkeznek sajtókarszalagos „pogácsa bácsik is": ők szoktak a Lovak és Kutyákhoz hasonló lapnevekkel potyázni a sajtótájékoztatón, tiszteletjegyet kérni, ahová csak lehet, itt pedig elsőbbséggel szeretnének bejutni...

Szerencsére több a lelkes és türelmesen sorban álló néző, egyikük bejelenti, mostantól pártoló tag lesz, a másik visszafut a szervezési osztályra bérletet venni, s úgy örül az ingyenes kitűzőnek, mint a hetvenes években a banánnak. Nem kell sokat kérni, hogy jelentkezzen a „Most mutasd meg" játékba, és a színház előadáscímeit jobban elmutogatja, körülírja vagy lerajzolja, mint a színészek.

A színészbüfében idegesen sétál Schneider Zoltán. A színész első rendezésére készül Így írtok ti címmel. A regisztráló nézőktől kértek mondatokat, amelyeket számítógép kevert a színdarabba. A büfében az előadás előtti pillanatokban kérte meg az igazgatót, Kováts Adélt, nyissa már meg a játék olvasópróbát. Ő persze rendelkezésre áll, majd elmeséli, most még a próbatermet is kihasználta a Radnóti Ifjúsági Műhelye, de sajnos nincsenek hozzá mosdók, nem alkalmas folyamatos játszóhelynek. Márpedig nem titok, ő második játszóhelyet keres a társulatának.

Gitárral érkezik a főbejáraton a színház új tagja, László Zsolt. Három produkcióban játszik aznap, egyikben sem gitározik, viszi a hangszert a Pesti Magyar Színházba mint a Harmadik Figyelmeztetés nevű színészzenekar tagja. A Radnótiban most a Bulgakov-átirat, az Iván, a rettenet következik neki, ebből tartanak nyílt próbát. Szinte végig röhög a közönség, ha el nem tolják az október közepi bemutatóig, nagy siker lesz. A nézőtér tele van, aki nem regisztrált, az is látni akarja, „amit a kis Vidnyánszky rendez". A próbán Rusznák Andrástól hallott „centiméterekre vagyok a fényévektől" tegnap óta beépült a szótáramba.