"Mindkét tábor tisztességes volt"
Ma már nem "gügyögés" hallatszik a paraván mögül, a művészek teljes jogú partnerei a báboknak. Nem véletlen, hogy többüket prózai és zenés színházak is hívják. A Budapest Bábszínház tagjai közül Mórocz Adrienn a Centrálban a Chicagó főszerepét játssza december óta, két színészt az Örkény Színház hívott előadásába, és egy tavaly végzett bábszínész két filmben forgat a nyáron. Persze ismerik a bábos fiatalokat a prózai rendezők is, hiszen tanítják őket az egyetemen, és közülük többen rendszeresen rendeznek az Andrássy úti színházban is.
A bábszínész osztályok indulásakor sokan dobbantónak tartották ezt a szakot. Most is akadnak ilyenek, de jóval többen maradnak ebben a műfajban, mint amikor elindították a képzést. Látják ugyanis a fiatalok, most tényleg érdemes maradni. A Budapest Bábszínházban az elmúlt években lecserélődött a társulat fele, az újak mind Meczner János és Csizmadia Tibor egyetemi osztályából kerültek ide. Tulajdonképpen jól fogadták egymást a meglévők és az érkezők.
"Mindkét tábor tisztességes volt" – deklarálja a direktor, és hozzáteszi, a fiatalok látták, hogy az öregek mi mindent tudnak, amit érdemes megtanulni. Az öregek meg kíváncsiak voltak, miben mások az ifjak, és mit akarnak. A tehetségesek mindig jóban voltak egymással.
A fiatalítás és az újfajta szemléletű előadások dacára sok néző a tradicionális, régi bábokat keresi, az évtizedeken át futó, "többgenerációs" előadásokat. Szerepel még néhány olyan hagyományos mese a repertoárban, amelyet igyekeztek az új vizuális szemlélethez alakítani – állítja Meczner János. Például a Diótörőt picit felfrissítették. Az 1961-ben bemutatott Misi mókus, a legrégebbi budapesti előadás viszont változatlan maradt. Meczner szerint, ha átrendeznék, valószínűleg már nem lenne olyan sikeres. Sokan nosztalgiáznak a pénztárnál, hogy még gyerekként látták a Tersánszky-darabot, felnőttként elhozták a gyerekeiket, és most az unokáknak váltanak jegyet.
A Bábszínháznak évi 100-110 ezer nézője van, a társaságiadó-jóváírással járó mecenatúra, a TAO-támogatás maximumát mindig kihasználják, de szponzorként senki nem állt melléjük. Bárkit kérdeztek erről, azt a választ kapták: a kicsik nem vásárolnak, és a csoportot kísérő pedagógus sem célcsoport.
A bábvilágnapot is azért találták ki, hogy a közönségnek még nyilvánvalóbb legyen, mennyire népszerű ez a műfaj Magyarországon. Mivel a Budapest Bábszínház nem akarja kisajátítani ezt az ünnepet, megkeresték az államilag támogatott tizenkét magyar bábszínházat, minden jól működő bábmagánteátrumot, és az összes magyar nyelvű, bábképzéssel foglalkozó egyetemet meg főiskolát – határon innen és túl. Azt kérték, mindenki ünnepeljen a saját területén, nem feltétlenül színházépületben, önerőből.
A március 21-i világnap előtt, hétfőn kezdődik a négynapos, ötödik BÁBU fesztivál. Ezt is a Budapest Bábszínház indította el, hogy legyen végre bábfesztiválja a megközelítőleg kétmillió lakosú Budapestnek. Külön támogatás erre a célra nincs, kiszorítanak valamennyit a színház büdzséjéből. Ez a pénz viszont arra elég, hogy egy-kétszemélyes produkciókat hívjanak meg. Álmuk persze egy nagyobb volumenű fesztivál, sokszereplős, akár külföldi társulatokkal.
A négy nap alatt kínálnak programot az óvodásoknak és a tizennyolc éven felülieknek is. A legkisebbeket, a három-négyéveseket Hamupipőke, Babszem Jankó, Batu-tá kalandjai és Szőlőszem Kálmán várja. Az ötévesek megnézhetik a Kormos képpel mutogat-előadást, az elsősök a Mátyás király szárnyait meg az Én vagyok én, te vagy te című mesejátékot. A színikritikusok faggatják az alkotókat a Kritikus órában a Jam (ez 10 éveseknek szól) és a 18 pluszos Burok után. Ezeket az előadásokat pécsi, debreceni, hottói, gömöri, szombathelyi és budapesti műhelyek mutatják be. A házigazda és a szombathelyi Mesebolt közös premiert is tart a fesztiválon: az ötéveseknek szóló Tíz emelet boldogságból.
