Így is elalélt itthon mindenki, elvégre (déli nyitás anno) bejött egy kis külföld. De még mennyire bejött! Pláne, hogy az érzelmes itáliai melódiákkal együtt megérkezett néhány Amerikát idéző nóta a Marinával a Billboard-listára is felkerülő Rocco Granatától, az itthon „cseles csávónak” becézett, rockernek induló Adriano Celentanótól vagy az Elvis Presley-rajongó, a „király” megannyi dalát gitáron játszó és a memphisi bálványt a hanghordozásában is felidézni tudó Bobby Solótól.
|
| Hihetetlen, de Adriano Celentano rockernek indult |
Az előzés című film pedig megbolondította a magyar fiatalokat a moziban. Ebben ugyanis olyan dalok csendültek fel sorra, mint a Guarda come dondolo Edoardo Vianellótól, a St. Tropez Twist Peppino di Capritól, a Quando, quando, quando Tony Renistől. (Ez mindmáig az itáliai könnyűzene legismertebb darabjainak egyike, ám nem került a dobogóra – értsd: az első három közé – az 1962-es San Remó-i fesztiválon. Még Verdi, Puccini, Rossini hazájában is lehet tévedni zeneileg...) Dino Risi filmje amúgy mesterdarab volt Vittorio Gassman talán legnagyobb, valamint Jean-Louis Trintignant szintén lebilincselő alakításával, ám az ifjak csak a muzsikára – talán még Catherine Spaak szintén nem elhanyagolható domborítására – figyeltek.
A rendező egyébként azért alkalmazott modern zenét, mert San Remóban is haladtak a korral: a hatvanas évek közepétől két változatban tolmácsoltak minden számot, és a második variációt – bár ezt itthon nem emlegették – neves amerikai vagy angol énekesek adták elő.
Fellépett a fesztiválszínpadon – többek között – Pat Boone, Petula Clark, Kiki Dee, Connie Francis, Marianne Faithfull, Bobbie Gentry, Ben E. King,Wilson Pickett, Gene Pitney, Sonny és Cher, Dusty Springfield, Dionne Warwick, Stevie Wonder, valamint a Bachelors, a Los Bravos, a Hollies, a Yardbirds, a Tremeloes pedig feldolgozta Riccardo del Turco 1968-as Luglióját (Something Is Happening címmel). A csinos magyar lányok miatt hazánkba előszeretettel látogató olasz fiatalemberek (ahogyan a népnyelv hívta őket: a „digók”) viszont változatlanul a lírai szerzeményeket favorizálták, a FIAT 850-esek autórádiójából messzire hallatszott a Romantica Tony Dallarától, az In ginocchio da te Gianni Moranditól, aztán a Canzone per te Sergio Endrigótól („Talán, sok év után” – szólt Szécsi Páltól magyarul) vagy az Il cuore e uno zingaro Nicola di Baritól.
Az utóbbival a hölgyekért egyenesen bolonduló Vándor Kálmán feltehette a koronát addigi munkásságára, mert végre minden magyarázkodás nélkül megírhatta – nem elsősorban a számot eléneklő Koós Jánosnak – a refrénben: „Mondd, mit tegyek hát, ha szívem egy vándorcigány?” Meg hát az sem állt tőle távol – miként megannyi honfitárs fruskától sem –, hogy „Azzurro magyarul azt jelenti, mindig kék fenn az ég...”
Amit nem fordított le, az a La partita di pallone című dal volt. Ebben Rita Pavone arról dalol kedvesének, hogy miért jár minden vasárnap meccsre, sőt talán nem is oda megy, csak azt mondja...
Az ilyesmi Vándor szellemiségével összeegyeztethetetlen volt.
