Dallam és szöveg összeillik, viszont ha az ember elfeledkezik erről az összeillésről, akkor könnyen elakad már rögtön a második sornál: hogy értik azt, hogy nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád? Talán a vonzat is kicsit problémás, könyörögni neked kicsit természetesebbnek hat, mit hozzád, de eleve miért kellene a szerencsének bárkihez vagy bárkinek is könyörögnie? Nem fordítva szokott lenni, az ember könyörög a szerencsének, miközben kitölti a szelvényét?
|
Fiatalabbak az Illésnél - balról jobbra: Serbán Attila, Nagy Sándor, Vastag Tamás és Feke Pál
Kurucz Árpád / Népszabadság |
A lényeg azonban az, hogy ezt Bródy és Szörényi sokkal jobban tudta. Tudta, hogy csak egészen földhözragadt hallgatók fognak ezzel vacakolni, minden normális ember pontosan érti, hogy miről van szó, és nekik szól a dal, a normálisoknak.
Ugyanez érvényes az Illés muiscalre, a most a Játékszínben bemutatott …Tied a világ!-ra.
Lehet mindenféle ésszerű ellenvetéseket tenni, hogy a dalok köré írott Szente Vajk történet nem éri el a történetnek nevezhetőség színvonalát, összejönnek a saját nevüket viselő színészek lakásavató bulira, csak elfelejtettek vendégeket hívni, ezért hát nekiállnak Illés-dalokat énekelni. Klassz, hogy a szerzőnek nem kellett megerőltetnie az agyát ehhez a sztorihoz. Hogy mégis történjen valami, rendelnek pizzát, meg bevonják a közönséget, amikor pedig mindez végképp kifújt, csöngetnek, és jön valaki a zenekar tagjai közül, nekem pont Szörényi Szabolcs jutott.
|
Gubik Petra nem csak a mosolyát teszi hozzá a sikerhez
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Csak hát hiába a józan megfontolás, a darab mégis szépen elsétálgat a maga lábán, mert pont annyit ad a közönségnek, amennyit az kíván. Húsz Illés-számot, népszerűbbeket és ritkábbakat. Hiába próbálnék meg kívülálló lenni, mert engem is elkap a dalfolyam.
Örülök, hogy vannak, voltak, hogy írtak, énekeltek, gitároztak, velünk maradtak
Amikor kérdezgetik a közönséget, hogy kinek melyik a kedvenc dala, arra gondolok, hogy nekem az Emlék M-nek, de az biztosan nem fér bele egy ilyen vidám hejehujába. Néhány perc múlva mégis elénekli Nagy Sándor.
 |
| Hajlítgat - Kurucz Árpád / Népszabadság |
Ilyen egyszerű, tiszta az ajánlat. Aki erre az előadásra jegyet vált, azért jön, hogy Illés-dalokat hallgasson. Lehet, hogy nosztalgiából, lehet, hogy új rajongóként, hiszen mindkettőre bőven van példa a nézőtéren, de mindenki meg is kapja a dalokat. Hozzá még van valami kis sületlenség, néha levegőben maradó poénok, néha egész ügyes megoldások. Négy énekes, akik feltehetően mind az Illés felbomlása után születtek, meg Gubik Petra, akinek szép a mosolya, szórja is bőven.
Feke Pállal elhumorizálnak, hogy milyen kövér, de legalább ő is tud mulatni magán, miközben már a zakója hátát is átizzadja, Serbán Attila a magasságaival játszik, és marad még Vastag Tamás, aki meg folyamatosan a haját igazgatja, és kétségkívül a leggyengébb láncszem, de ez sem zavar senkit.
Élő a zene, Szörényi Örs dobol, és amikor az elbácsisodott nagybátyja színre lép, hogy elénekelje a klasszikus Az ész a fontos, nem a haj című szerzeményt, akkor már nehéz mást mondani, mint hogy örülök, hogy látom. Örülök, hogy vannak, voltak, hogy írtak, énekeltek, gitároztak, velünk maradtak. Nem gondolom, óh, nem, hogy enyém a világ. De valamikor az övék volt, az biztos.
…Tied a világ! - Játékszín
