Atlasz könnyített golyóbisa

Az invalidusház Martinelli tervezte főhomlokzata olyan szépen sikerült, hogy mint mondják, Mária Terézia is megirigyelte, s kijelentette, szebb, mint a maga bécsi palotája. Pedig a hatalmas felületű, száz öl hosszúságú főfrontot ma inkább unalmasnak látjuk. Nem sok díszítmény található rajta, az ablakok fegyelmezett, katonás sorát csak három kapu szakítja meg. A legdíszesebb közülük éppen ez, a középső, amely fölött az Atlasz és két kísérője áll. Persze ha felemeljük a fejünket, ennek vonalában egy timpanonszerű oromzatot és afölött egy kis barokk tornyot is felfedezhetünk. E külső jegyek pedig elárulják, hogy az épületbe a tervezők egy templomot komponáltak ezen a helyen.

Háromezer ember is befért ebbe a rejtett templomba, amely azonban mára eltűnt, átalakult. Már II. József  idején szintekre osztották, és ispotályt, azaz kórtermeket alakítottak ki benne. Ma ez a Főpolgármesteri Hivatal díszterme, ahol a közgyűlés az üléseit tartja, amióta 2010-ben a testület elhagyta a kifejezetten e célra épült Újvárosházát. Ennek az utcai bejárata az atlaszos kapu, amely lényegében tehát templombejárat.

A rajta látható három szobor eredetije feltehetően Johann Cristian Mader bécsi szobrász munkája. Ám azok a II. világháborúban tönkrementek. Csak a nyolcvanas években a budapesti műemlék-felügyelőség kezdeményezésére, régi fényképek alapján készült el a rekonstrukciójuk. A fővárosi műemlék-felügyelet egyébként akkoriban itt működött az épületben. Az új szobrok 1986 decemberében kerültek fel a homlokzatra. Ezt ábrázolja a fotó. A főalakot Szabó Péter, a Háború és a Béke allegóriáit pedig Tóth Kálmán mintázta újra gipszben, majd aranykezű szakik faragták ki a mai Olof Palmeházban, ahol annak idején a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat kőszobrászműhelye üzemelt. Atlasz golyóbisát azonban nem. Az éggömb ugyanis rézből készült – tudtuk meg a ma már nyugdíjas Szabó Pétertől –, az óriás könnyített terhet cipel.