A budai Vár megújítását tűzte zászlajára a kormány, amikor meghirdette a palotát bő száz évvel ezelőtt nagyhatalmi jelképpé formáló építészről elnevezett Nemzeti Hauszmann Tervet. A tervbe vett munkálatok részleteiről egyelőre keveset tudni. Sorozatunkban azt igyekszünk bemutatni, milyen volt fénykorában a királyinak szánt palota és szűkebb környezete.
Hauszmann előtt a királyi palota a Várhegy déli csücskétől odáig tartott, ahol ma a Nemzeti Galéria Dunára néző főbejárata van. Ami innentől északra látható, mind a múlt századforduló terméke. Ami pedig délre, az régebbi ugyan, de külsejét és belsejét a millenniumkor ízléséhez és ambícióihoz simította hozzá az építész korlátozást nem ismerő fantáziája. Ahol pár lépcsőfokon ma a múzeum előcsarnokát közelíthetjük meg, a hauszmanni koncepció szerint kiszolgáló terek nyíltak. A valódi csodák egy emelettel följebb voltak láthatók, ott, ahová innen a kétkarú, robusztus márványtömbökből faragott, dúsan díszített és kúttal is hangsúlyossá tett Habsburg-lépcső vezetett.
 |
| A Habsburg-lépcső a háború után Fotó: fortepan.hu |
A lépcső a régi és az új szárny határán lévő, de már újonnan megformált Habsburg-teremhez érkezett. Az építész maga ezt így írta le: „A leg előkelőbb helyet foglalja el a Habsburgok terme, a dunai front közepén, a nagy kupola alatt (…). A terem színes márványburkolattal készült Erlachi Fischer Bernát használta barokk stílusban. A falfülkékben a Habsburg-házbeli királyok, köztük Mária Terézia márványszobrai állanak, a mennyezetre pedig Lotz Károly festette apostoli királyunk és a királyné Ő felségeik apotheozisát”.
