Futballistának készült, azért kezdett trombitálni, mert viccesen kell fújni a hangszert. Azóta nyert egy sor versenyt és ösztöndíjat, négyszer játszott a Carnegie Hallban, Agitatio című lemezét a hónap albumának választotta a Bajor Rádió. És még mindig csak 24 éves.
Rézfúvós szomszédjának lenni nem leányálom. Annak a salgótarjáni panelháznak a lakói is pontosan tudták, hol tart a gyakorlásban a szomszéd fiú, amelyben Pálfalvi Tamás trombitaművész felnőtt. „A gyerekkori szomszédok nagyon jól viselték az állandó trombitaszót, megesett, hogy a lépcsőházban rám szóltak: Tomikám, ma keveset fújtál, nem lesz ez így jó… Angliában már nem volt ilyen könnyű gyakorlóhelyet találni, végigjártam a templomokat, míg végül találtam egyet, ahol befogadtak. A pap eleinte csak heti egy órát akart engedélyezni, ám festő felesége kerek perec megmondta: egy művésznek sok időre van szüksége a gyakorláshoz, úgyhogy jöjjek csak, amennyit akarok.”
Hogy Tamásnak érzéke lehet a hangszerhez, azt ránézésre mondta meg a szülőknek egy zenetanár az iskolai folyosón: „olyan trombitás szája van”. Apró szépséghiba, hogy Tamásnak akkoriban esze ágában sem volt zenélni. „A szomszédunkban lakott Mohácsi Lajos futball-játékvezető, ő vitt el az SBTC egyik edzőjéhez, nézze meg, hogy tudok dekázni. Tizenhat éves koromig fociztam, de aztán mégis a fúvós tanszakon kötöttem ki. Tetszett a brűzölés, ahogyan a fúvókát fújjuk. Amikor 2002-ben Szabó István tanár úr benevezett az országos versenyre, annyira lenyűgöztek az ott hallottak, hogy tudtam: ez az én utam.”
 |
| A Bajor Rádió a hónap albumának választotta első lemezét Birtalan Zsolt |
