Az Avignonban színre kerülő Eötvös-darab rendezője, Alföldi Róbert szerint kiegyensúlyozottabb a mezőny, mint a korábbi versenyeken. De vajon milyen énekest keres ő, létezik-e amolyan „eötvösös” jellemvonás? „Ne legyen túl operás” – nevet a direktor. – Eötvös Péter a közlést keresi az énekesekben, ahogyan én is.” Mint kiderül, nem csak én nem megyek sokra a délelőtti jegyzeteimmel: Eötvös Péter az első kör után azt hitte, megtalálta, akit keresett, a második forduló viszont mindent felülírt. „Nagyon érdekes, mennyire mást látunk az énekesektől a meghallgatáson, mint a workshopon – mondja a komponista. – Akadt, aki délelőtt nem sokat mutatott, aztán délután egyszer csak ott volt. Egy menetben nem biztos, hogy megfelelő eredményre jut az ember, ebben a rendszerben erre nagyobb az esélye. Először is azt figyeljük, ki van a professzionalizmus fokán. Ezután azt, hogy van-e kapacitás az illetőben a tanulásra, fejlődésre. Hiába énekel csodálatosan a meghallgatáson, ha a workshopon kiderül, hogy nem tudjuk kihozni belőle, amit szeretnénk.”
Márpedig Alföldi Róbert – aki amúgy az énekes próbán fejből mondja a Kékszakállú teljes szövegkönyvét a versenyzőkkel – nem kíméli a delikvenseket. Van, akivel komplett jeleneteket gyakoroltat, másnak meg egymásra halmozott székeket kell éneklés közben cipelnie. Teher alatt nő a pálma… „Még nem vette elő a késeket!” – inti visszafogottságra például az egyik Juditot félig komolyan a zeneszerző. Magyarul, angolul és franciául folyik a diskurzus a színpadon, a hangnem végig barátságos, sok a nevetés. – A legtöbb versenyen hidegen kiosztják a versenyzőket – mondja Eötvös. – Ez sem nekem, sem Robinak nem stílusa. Szavait mindjárt alá is támasztják a versenyzők, akik szerint a legtöbb nemzetközi megmérettetéssel ellentétben itt kifejezetten barátságos a hangulat. Még közvetlenül az eredményhirdetés előtt – immár estélyiben-frakkban – is kedélyesen fényképezkednek az ellenfelek, s bár a csalódottság határozottan ki-kiül némely arcra a verdikt hallatán, a becsületes taps azért mindenkinek jár.
A kiválasztottakkal persze madarat lehet fogatni. Van, aki az operaigazgató (újdonsült főnöke) nyakába ugrik, más felkiált örömében, ám a gaboni versenyző boldogságát egyszerűen nem lehet überelni: Adriana Bignani-Lesca könnyeivel és légzésével is küszködik, amikor kihirdetik, hogy ő kapta a pisai Teatro Verdi által felajánlott szerepet. Félő, hogy elájul. Demcsák Zsuzsa műsorvezető ötösre vizsgázik empátiából, amikor a legkisebb irónia nélkül hagy néhány pillanatnyi szünetet a hölgynek, hogy összeszedje magát. Hiába, no: egy ilyen lehetőség karriereket képes gyökerestül megváltoztatni. A Judit szerepére kiválasztott Miksch Adrienn is csak annyit tud kibökni az eredményhirdetés után: rettentően boldog.
Hogy mennyire váltak be a kiválasztottak, az kiderül jövőre. Addig is jönnek a tavalyiak az ez évi darabokban.
