galéria megtekintése

A szandálos hobbit

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 24. számában
jelent meg.


Papp Sándor Zsigmond
Népszabadság

Hollywood igencsak elszánt tud lenni, ha pénzt szimatol egy legendában. Alig pihentük ki ugyanis a Herkules legendája című mérhetetlen – mind anyagi, mind kritikai értelemben vett – buktáját, máris itt az újabb feldolgozás. Ráadásul mindkét film ugyanazt a koncepciót követi: megpróbál benézni a mítosz mögé, vagyis megtalálni a legenda reálisabb, földhözragadtabb változatát. Már ha van ilyen.

Dwayne Johnsonról el lehet hinni, hogy akár félisten is lehet
Dwayne Johnsonról el lehet hinni, hogy akár félisten is lehet
Forgalmazza: Fórum Hungary

A Herkules erénye, hogy a pankráció bajnokával, Dwayne „The Rock” Johnsonnal állt ki, akiről egyrészt kinézetre is sokkal könnyebb elhinni, hogy akár félisten is lehet, másrészt szorult annyi színészi tehetség is az izomkötegek alá, hogy a csata előtti felhördülést hitelesen vezesse elő.

Míg korábban Kellan Lutzot akár a saját viaszfigurája is helyettesíthette volna, hiszen a vásznon ő lett minden idők legbambább tekintetű félistene. A mostani feldolgozásra eleve több színész jutott, még akkor is, ha mélyen tehetségük alatt teljesítenek.

 

Joseph Fiennes jelentéktelen ripacs, John Hurt egy jelmezbálból itt ragadt, unatkozó nyugdíjas, Ian McShane kapcsán pedig leginkább az volt feltűnő, hogy minden forgatási napon más formájú sebhely virított az arcán. Mert bármennyire is akciódús kalandfilm a Herkules, bizony van időnk észrevenni az efféle apróságokat is. Meg azt, hogy a halálos amazont alakító Ingrid Bolso Berdalra bizony ráfért volna egy kis napfény, bár a sminkje mindvégig tökéletes maradt. Figuráját viszont egy az egyben A gyűrűk ura tündéi ihlették: minden nyílvesszeje célba talál, még ha hármat is lő ki egyszerre.

Nem véletlen, hogy a film legszerethetőbb karaktere a mindössze egyetlen szót szóló, illetve hörgő Tydeusz, akit a norvég Aksel Hennie alakít tökéletes mennyiségű iróniával felvértezve. És ez kell is, mert legalább leplezi, hogy a Herkules időnként egy az egyben átvesz, pontosabban: megismétel egy-egy jelenetet a korábbi feldolgozásból (például a láncokból való látványos szabadulást).

Hollywoodnak a görög mítosz valahogy sosem volt több, mint egy fantasy

Az álomgyár egyébként is hadilábon áll a görög mítoszokkal és a szandálos történelemmel. Mert ha sikerül is kikeverni a filmes boszorkánykonyhákban a mítoszokhoz passzoló látványvilágot, a tartalommal, a világmagyarázattal többnyire adós marad. Inkább az antik világ nagyotmondására és végtelen fantáziájára koncentrál, a cuki vagy éppen félelmetes istenekre, mintsem a mesék mélyén megbúvó lényegre, a káoszból kozmoszt faragó beszédre.

Fórum Hungary / Forgalmazó

S talán igaza is van, az előbbi valahogy fotogénebb, és jobban is illik az IMAX-ek vásznára. Perszeusz lényege így veszett el A titánok harcában, ahogy Akhilleusz is nevetségessé vált a Trójában, talán csak Thészeuszból maradt valami igazán érdemleges a Halhatatlanokban, de erről jobbára a vizualitásköltészet nagymestere, Tarsem Singh tehetett. És az örök kivétel: Leónidasz legendáját kreatívan földolgozó 300, amelyet önmaga folytatása sem volt képes felülmúlni.

A Herkules sem kíván több lenni egy jó kis felfordulásnál

Hollywoodnak a görög mítosz valahogy sosem volt több, mint egy fantasy, amelyben hobbitok helyett a Minotaurusz bukkan fel: igazából minden csak ürügy egy kis vasárnap délutáni hancúrozásra. De ezt legalább őszintén teszi, mentesen mindenféle neveléstől és sznobériától, a tantermek dohossága nélkül. És ez nem is mehet másként, minthogy lesajnálható egyszerűséggel fordítja le a mítoszokat a maga nyelvére. Az istenek és halandók harcát egy kocsmai verekedés szintjére. De az a kocsma legalább jól néz ki.

Fórum Hungary / Forgalmazó

A Herkules sem kíván több lenni egy jó kis felfordulásnál. Miközben lerántja a leplet a kentaurokról vagy Kerberoszról, élvezettel fürdik a kidolgozott férfitestekről csöpögő izzadtságban és a fröccsenő vérben. Ontja a tesztoszteronízű bölcsességeket és a mellőzhető párbeszédeket. Fecseg erkölcsről és erényekről. A Herkules a jól eladható középszer iskolapéldája: nézhető, és még nem kínos. Köp az ismeretterjesztésre, könnyed csuklómozdulatokkal skicceli fel a saját igazságait. Kicsit gúnyolódik az isteneken és a jóslatok erején, miközben nem pusztítja el és nem is profanizálja őket teljesen. De még azt sem mondhatjuk, hogy mindez nem áll jól neki.

Herkules
Forgalmazza a Fórum Hungary

Budapest: a legjobb színész

Az országotokban forgattuk a filmet – így konferálja fel a Cinema City mozikban a Herkulest a címszereplő Dwayne Johnson. Talán az első Budapesten forgatott „nagy dobás” 1974-ben volt a Szerelem és halál, Woody Allen és Diane Keaton főszereplésével.

John Huston Menekülés a győzelembe című moziját 1981-ben vették fel Budapesten, az MTK-pályán olyan világsztárokkal, mint Sylvester Stallone, Michael Caine, Max von Sydow és Pelé.

A Walter Hill rendezte Vörös Zsaru 1988-ban volt sláger, majd később Alan Parker Evitája 1996-ban, előbbiben a magyar főváros Moszkvát, utóbbiban Kelet-Berlint alakította, és szinte nem volt olyan lakos, aki nem statisztált benne.

A vámpírhorror terén is jól állunk, hiszen a Gozsdu-udvarban rögzítették az Underworld számos jelenetét.

2011-ben több hónapig tartózkodott hazánkban Angelina Jolie, hogy leforgassa élete első rendezését, a Vér és méz földjén című, a délszláv háborúról szóló drámát. De igen sokat lehetett hallani a Brad Pitt produceri vezetésével és főszereplésévél készülő zombifilmről, A Z világháborúról is (csak javarészt kivágták a nálunk felvett egyébként moszkvai jeleneteket).

Budapesten forgatta Bruce Willis a Die Hard-széria ötödik részét. A listát sokáig folytathatjuk: például a magyar fővárosban forgott a Holló című thriller John Cusack főszereplésével, vagy a kosztümös Bel Ami, amelyben Robert Pattinson próbál minden nőt elcsábítani az Andrássy úton.

Nem lehet szó nélkül elmenni a Steven Spielberg rendezte München mellett sem, melyben legalább öt európai nagyvárost játszott el Budapest. Vannak kevésbé ismert darabok is. Például a Már másé a szívem című háromórás indiai zenés film, amelyben a két főszereplő másfél órát szenved a mindent elsöprő szenvedélytől fővárosunkban – a laikus néző persze a forgatókönyvíró szándékának megfelelően Olaszországnak hiszi a helyszínt. A film csúcsjelenete, amikor a végén végre egymásra találnak: a Lánchídon elcsattanó csókot gigantikus tűzijáték teszi még emlékezetesebbé.

Sajnos azonban az igazi turisztikai hozadéka azoknak a filmeknek van, melyekben a város „önmagát” alakítja: ebből a leghíresebb a csúfosan bukó Én, a kém, amelyben Owen Wilson és Eddie Muprhy próbálkozik a komikummal. (Cs. G.)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.