galéria megtekintése

A sport ereje

1 komment


K. K.

Hogy miért a kajak és a kenu, nem pedig az evezés lett Magyarországon a menő sport, azt viszonylag egyszerű megfejteni. Hiába volt (van) a Vörös Csillag I. és II. (vagy már csak Csillag) csónakházban és társaikban a Római-parton jó sok szkiff és kielboat, azaz egypár- és kétpárevezős csónak – négyes is előfordul, nyolcast én még nem láttam –, de nagyobb a hajótest, a gurulós alépítménnyel együtt sokkal drágább az evezős hajó, mint az indiáncsónak. Az eredmény meg ugyanaz, legföljebb nálunk nem evezősnek, hanem kajakosnak hívják az izmos férfi- és női testet.

Légsúlyemelő
Légsúlyemelő
Bánhalmi János / Népszabadság/archív

Ha nem jött volna elő ez a kép, nem is gondolkoztam volna el, miért éppen az erősportokban szerepeltek a magyar sportolók olyan kiemelkedően jól a világ sportversenyein. A kajak-kenu mellett birkózásban, bokszban és súlyemelésben. Ez utóbbi három még olcsóbb, talán a bokszkesztyű meg az újabb szabályok szerint kötelező védősisak kerül a legtöbbe. A birkózáshoz még ennyi sem kell, csak szőnyeg, azaz hely legyen hozzá.

 

A súlyemeléshez szükség van még arra, amit meg lehet emelni, de a kép tanúsága szerint annak sem kell feltétlenül acélból készülnie. Persze ahhoz, hogy a Malév légikísérői a beállításhoz rendelkezésre álljanak, nem akárki készült a beszállásra.

A Népszabadság idősebb olvasói magától értetődően vágják rá: Földi Imre! Igen, igen! Emlékszem jól: egy évvel a kép elkészülte után egy balatoni üdülő ismerkedési estjén megvártam, amíg a zenekar befejezi a Tutti Fruttit Little Richardtól, majd elkértem a mikrofont, és beleüvöltöttem: „Most érkezett a hír, hogy Földi Imre megnyerte az első magyar aranyérmet az olimpián!" Talán még nagyobb sikerem is volt, mint a zenészeknek.

De mondom, Münchenig még várni kellett, itt éppen az 1971-es, szófiai Európa-bajnokságra indul a magyar súlyemelő válogatott. Földi addigra már két olimpiai ezüstöt nyert: 1964-ben Tokióban és 1968-ban Mexikóvárosban, kétszeres világ-, hatszoros Európa-bajnok volt és 17 világcsúcsot állított föl. (Tokióban ez nem is volt elég az aranyhoz, mert az orosz Alekszej Vahonyin még jött, és 2,5 kilóval túlszárnyalta őt!)

Azaz nem meglepő, hogy az éppen egy méter 50 centire nőtt, 55 kilós – a légsúlyban 56 kilónál kisebb súlyúak indulhattak, minden verseny előtt fogynia kellett hozzá –, vagyis a stewardesseknél jóval alacsonyabb és valószínűleg kisebb súlyú férfi a vállára vehette őket.

Földi aztán az Eb-n három aranyat is szerzett, lökésben, nyomásban és összetettben. Akkor még volt a szakítás és lökés mellett nyomás is, amelyben a mellre vett súlyzót mozdulatlan testtel, csakis a karok erejével volt szabad a fej fölé vinni. De sok vitára adott okot, mert nehéz volt megkülönböztetni a lökéstől, amikor a súlyemelő teste lendítésével is besegíthet, úgyhogy 1973-tól törölték. (A szakításnál egyetlen lendülettel kell a magasba emelni a súlyt.)

A csapat többi tagja is jól szerepelt: Bagócs János és Holczreiter Sándor arany-, Horváth György és Szarvas Gábor ezüst-, Benedek János bronzéremmel térhetett haza.
Akkortájt nők még nem űzhették ezt a sportágat. Csak 1987-ben írták ki az első magyar bajnokságot a számukra. Földi Csilla is követte az apját: 16-szor nyert Európa-bajnokságot (ötször összetettben).

Kerestem, de nem találtam olyan képet az archívumukban, amelyen Eb-re indulás előtt ő emelt volna a vállára két stewardot.

A Képmentő rovat 2007 márciusa óta jelenik meg a Nolon és a lapban. A képeket Rédei Ferenc válogatja a Népszabadság gazdag fotóarchívumából.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.