galéria megtekintése

A sertésvégbél archaikus formája

1 komment


Ungár Tamás

– Rettenetes – sóhajtott Horváth Tamásné, amikor szombat délután hatkor elhagyta a fekedi Stifolder Fesztivál kóstoló sátrát, ahol 78 szalámit ízlelt végig fél óra alatt. Az ötvenes éveit taposó lánycsóki asszony, látva meglepetésemet, mosolyogva így folytatta: – Rettenetesen jó. Elveszik az ember a csodás ízekben. Felfoghatatlan ez a sok finomság.

Az asszony párja is hasonlóan vélekedett. Elárulta, hogy korábban ő is gyakran töltött stifoldert, a nagyszülei receptúrája alapján, akik meg sváboktól tanulták el a magyarországi németek vastagkolbászának gyártási titkait.

Fotó: Laufer László / Népszabadság

Azt, hogy el lehet veszni az ízek tengerében, megtapasztaltam: a fesztivál előtt egy nappal, a versenybe küldött szalámik zsűrizésekor megkóstoltam a mintákat. Eleinte átszellemült arccal élveztem, ahogy a papírvékony szalámiszeletek szinte elolvadtak a nyelvemen, s a belőlük szétáramló férfias ízek beivódtak szám minden zugába. Aztán tizenöt szelet után már elteltem az ízorgiával, és föladtam. Az öttagú zsűri nem tehette ezt, nekik szakszerűen értékelni kellett a szalámik megjelenését, textúráját, szeletelhetőségét, illatát és ízét. Ez volt a hatodik ilyen fesztivál, s évről évre több stifoldert állítanak rajthoz a vastagkolbászukra büszke svábok.

Amúgy a jó stifolderhez – állítólag – nem kell más, csak jó minőségű disznóhús, só, paprika, bors, fokhagyma. Vannak persze próbálkozások arra is, hogy marhát és szárnyast csempésszenek az alapanyagba, akad, aki esküszik a köményre meg a szerecsendióra, ám nem érdemes cifrázni, minden új fűszer csak elviszi az ízt más irányba, s akkor az már nem az igazi. Lehet műbélbe is tölteni a húst, törvény épp nem tiltja, csak a hagyomány. A sertésvégbélbe töltött az igazi, annak archaikus formája azt üzeni: „Engem vágj fel, engem, engem, engem!” Ja, és 3-4 napi hideg füst is kell a szaláminak, bükk, tölgy, akác a javasolt fa ehhez, tárolni tízfokos spájzban a legjobb. 5-6 hónap után áll össze a szalámi íze, ha valaki tovább tartja, még több a gyönyör.

 

Mindezekbe Gruber József, hosszúhetényi hentesmester avatott be, akinek az utolsó pillanatban kellett beugornia a zsűribe. A 44 éves, testes férfi korábban nyert már a fesztiválon, s most is indítani akart egy szalámit, sőt, megsúgta, hogy indított is, csak álnéven, de hát egyedül kevés lenne a sajátját dobogóra pontozni, na és meg se ismeri a sok hasonló közül.

Fotó: Laufer László / Népszabadság

Baranyában és Tolnában csaknem félszáz olyan település van, amit a török kiűzése után német betelepülők népesítettek be, s e városok és falvak németségének a fekedi rendezvény jó lehetőség a találkozásra. A Karasica patak szűk völgyében megbújó Feked remek háttér egy ilyen ünnephez. A fénykorában ezer, ma már csak 200 lelket számláló falu múlt század elején emelt, hosszútornácos házai többnyire ma is jó állapotúak. A vakolatdíszek és a tornác díszkapuja feletti színes üvegablakok őrzik az elődök plebejus ízlését, a porták tüchtigsége, a mindig frissen nyírt fű meg mutatja a németség legendás szorgalmát (a faluban ma sincs több egy-két álláskeresőnél, igaz, 15-en külföldön találtak megélhetést az 55 aktív korúból).

Felavatták Habsburg Ottó szobrát

Vasárnap, a fesztivál zárónapján Fekeden leleplezték Habsburg Ottó egész alakos szobrát. Az unió eszméjét egész életében hirdető politikus 2007-ben a faluban járt, s Feked díszpolgárává avatták. A tisztelet annak szólt, hogy az utolsó magyar király fia sokat tett hazánkért és az itt élő németekért. Nyári Zsolt szobra a baranyai faluban vendégeskedő, 95 esztendős Habsburg Ottót alakját-egyéniségét idézi meg.

A bájos megjelenésű falu főutcáján az árus sátrak között jókedvűen evett-ivott-műsornézett és beszélgetett a publikum. Közben persze szóba kerültek a múlt árnyai is, az, hogy a negyvenes évek végén a magyarországi németek többségét kitelepítették otthonukból, s tízezreket hurcoltak el málenkij robotra. Fekedről 40 családot űztek el, tudtam meg Tillmann Péter polgármestertől. Pedig az itteni németség magyar kötődésű volt, a község templomában magyar szentek – István és László – előtt imádkoztak a hívők. A kitelepítettek közül 37 visszatért, s 8-10 év spórolással visszavásárolta portáját.

Fotó: Laufer László / Népszabadság

– Az én szüleimet is elvitték kényszermunkára a Szovjetunióba – idézte meg múltat a hatvanas éveiben járó Kovács Jánosné született Friedrich Anna, aki férjével és két másik családdal Hosszúhetényből jött el a fesztiválra. – Ők örökre hallgattak arról, hogy, mi történt ott velük. Azért jó ez a fesztivál, mert találkozunk egymással. Örülünk, hogy együtt vagyunk. Meg hogy: vagyunk.

A stifolderversenyt a nagykozári Mammel Róbert nyerte. Igazi hobbista a 41 éves vállalkozó, a receptet (ahány kiló hús, annyiszor két-két deka só és paprika) a nagyapjától tanulta. A papát és hat testvérét 1946-ban kitelepítették, a férfi egy hónapig, filmbe illő kalandokat megélve gyalogolt haza Salzburgból. Ma sokan nem is értik, miért szökött vissza? Ha az idősebb Mammel látta jó kedélyű, stifolder-bajnok unokáját a fekedi feszten, valószínű azt morogta: megérte.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.