Mint megtudtuk, már az építkezések megkezdése előtt látszott, hogy a hangszer rekonstrukcióját nem lehet elvégezni az Akadémia Liszt Ferenc téri és Wesselényi utcai épületére kapott keretösszegből és határidőig. Az intézmény szenátusa – az orgonatanszak javaslatára – ugyanis már 2010-ben eldöntötte, hogy ha hozzányúlnak az orgonához, akkor az eredeti, azaz az épülettel egyidős, az évtizedek során jórészt széthordott, kevésbé jórészt elpusztult 1907-es hangszert építik újjá, ez pedig a kupolateremben lévő kisebb, ugyancsak ramaty állapotban lévő hangszert is bekalkulálva részint 800 millió forintba kerülne, másrészt kényes és hosszadalmas munka lenne.
Eleinte elhangzott a szakma szűk berkeiben, hogy nem volna-e okosabb új orgonát rendelni, úgy olcsóbban megúsznák, de az akadémia ragaszkodott a Voit-féle hangszerekhez. Érvei számosak voltak, a legfontosabb, hogy a (kiemelt) műemléki környezetből minden más csúnyán kilógna, de hivatkozási alap volt az is, hogy a historikus nagytermi hangszer kiváló kiegészítője lenne a MüPa modern orgonájának, egyszersmind nagyszerű színfolt a főváros orgonatérképén, nem mellesleg pedig: a régi, Voit-homlokzat gyakorlatilag eleve, tehát fizikailag sem ad túl sok lehetőséget a csapongásra.
Fassang és Lakatos hozzátette: az örökségvédelmi projekt hírnevünket is jócskán öregbítené, ilyen méretű historikus orgonával ugyanis csak két oktatási intézmény büszkélkedhet a kerek világon, az egyiket a Yale Egyetemen, a másikat a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban csodálhatja meg a nagyérdemű. Fassang László, úgy is, mint a tanszéki tanárokból és szakértőkből álló, tíztagú koordinálótestület, az úgynevezett Orgonabizottság tagja, elmondta: európai viszonylatban és a munka léptékét tekintve átlagosnak tartja a 800 milliós építési-rekonstrukciós költséget.
Az orgona egyes részeit az évtizedek alatt többször átszabták, játszóasztala megsemmisült, hozzávetőleg 6000 sípját és alkatrészeit a hatvanas évek közepén – miután az ugyancsak német Walcker-cég egy új, minden ízében igénytelenebb hangszert épített az átalakított homlokzat mögé – egyszerűen széthordták. A fő- és mellékdarabok egy része egy soproni, másik része egy győri orgonába került, avagy raktárhelyiségekbe.
|
Nem mind arany, ami fénylik?
Teknős Miklós / Népszabadság |
Mára az összes fellelhető alkatrészt feltérképezték. Nagy részük újra a Zeneakadémia tulajdonába került, de sok minden elveszett, mindezt pótolni kell, sok esetben úgy, hogy már a korabeli gyártási technológiák sem léteznek – ez is óriási kihívás. Ahogy a rekonstrukciós tervek elkészítése, a folyamatosan működő koncertterembe való beépítés és a több hónapig tartó intonáció is az lesz – magyarázta. Mert az lesz – ez már faktum. A becsült 800 milliót már 2012-ben megkapták az államtól (több részletben használhatják fel), a hangszer homlokzati sípjait restaurálták, elektromos csatlakozási pontjait, klímaberendezését kialakították.
Tavaly áprilisban kiírták az első közbeszerzési eljárást, amely sikertelen volt, majd a másodikat, amely az ún. ajánlattételi fázisban van éppen. Három, német–magyar résztvevőkből álló cégcsoport jelentkezett, közülük kettővel tárgyalnak, eredmény két-három hónapon belül várható. Ha minden a várakozások szerint alakul, a kétkezi munka a nyáron indulhat, az átadásnak úgy három év múlva örvendezhetünk.
