|
A vágtató infláció a karikaturistákat is megihlette
Ludas Matyi |
A március 10-i lapszám Mit ér az ember, ha magyar? címmel téliesen öltözött férfit rajzolt, feltüntetve, hogy rajta a 800 ezer pengős zoknitól a 140 milliós öltönyön keresztül a 21 milliós kalapig mi mennyibe kerül. A teljes összeg – néhány szolgáltatással, villamos-átszállójeggyel, hajvágással stb. együtt – 370 millió 610 ezer pengőre rúgott. A rajz aláírása: „Képünk dr. Magyar Jánost és a jelenlegi árakat ábrázolja áttekinthetően. Az ingóságokon feltüntetett árak 1946. március 2-án voltak érvényesek. Ha lapunk megjelenéséig az árak csökkennének, az árcsökkenést tessék beszámítani. Áremelkedés esetén a végösszeget módosítani nem érdemes, mert az árak öt perc múlva újra emelkednek."
Az infláció miatt egyre rosszabb közhangulatban is mosolyt csalhatott némelyek arcára egy február 3-án megjelentetett gondolatkísérlet: „A 3000 pengős átszállójegy első három napján 5 785 991 utast szállított a pesti villamos. Ezek közül többen jegyet is váltottak... A közönség egy rétege szerint nagyon helyes az, hogy az átszállójegy 3000 pengőbe kerül, valami engedményt kellene azonban adni azoknak, akik meg is váltják a jegyet. A legjobb megoldás az utasok szerint az volna, hogy azoknak a jegye, akik nem váltanak jegyet, 100.000 pengőbe kerüljön, viszont azok, akik jegyet váltanak, 50 pengőért kapják."
Ugyanaznap egy másik különleges ötlettel is szolgált Az idő pénz? című írásában a Ludas: „Lángész Lajos, a kitűnő fiatal statisztikus kiszámította, hogy amennyiben az idő csakugyan pénz volna, úgy a pénz is idő volna, vagyis röviden: be kellene következnie az idő inflációjának is. Ez azt jelenti, hogy ha 1938-ban egy kezdő tisztviselő 100 pengőt kapott havonként és a gyorsvonat óránként 80 kilométert tett meg, akkor ma, a 100.000 pengős kezdő fizetést tekintve a gyorsvonatnak óránként 80.000 kilométert kellene megtennie. Vagy: ha a 2 pengős kacsaárak mellett a Queen Mary 6 nap alatt ért Southamptonból New Yorkba, akkor ma ennek a hajónak 5 másodperc alatt kellene átjutnia az óceánon. Mindebből látható, hogy az idő nem pénz. Sőt, ami sokkal viccesebb: a pénz sem pénz."
Hogy mennyire nem volt pénz a pénz – és hol voltunk még a világrekordtól ?!? –, azt egy héttel azelőtt már érzékeltette a lap. Az Iskolai dolgozatok címen megjelent írás számtan fejezete ekképpen: „Ha egy méter flanel ára 100.000 pengő és egy ruhához négy méter harminckét centi kell, mennyibe kerül két ruhára való?" – szólt a kérdés. És a felelet: „Hét dollár vagy ha cserélni tetszik, két liba és öt kiló liszt."
Lángész Lajos utolsó mondata egyre igazabbá vált. Ezért is dolgoztak lázasan a szakemberek a forint megteremtésén. A lapok is reménykedtek. Biztattak is. Mindegyik a maga módján. A Ludas július eleji karikatúráján a nyakára kötelet hurkoló férfit azzal próbálja az öngyilkosságról lebeszélni egy ismeretlen arra járó, hogy már csak három hetet kell kibírni.
A lapokból kiderült – és az szerencsére már nem volt vicc –, hogy augusztus elsején 1 forint annyit ér majd, mint az előző napon 400.000 kvadrillió pengő (kéretik a 4 után huszonkilenc 0-t elképzelni!). És döntöttek arról, hogy a megmaradt pengők, milpengők, bilpengők szeptember végéig még használhatók és forintra válthatók. Akinek csupán egyetlen forintra való régi pénze volt, majd beváltás után egy kiló kenyeret akart venni, a forintjából 4 fillért még vissza is kapott.
Az új pénz természetszerűleg augusztus elseje után is szerepelt a lapokban. Nem okvetlenül közgazdasági vagy napi piaci megközelítésből. A kor egy másik humoros-szatirikus orgánumának, a Szabad Szájnak az augusztus 17-i számában egy látszólag a forintról szóló, valójában már egészen más tárgyú vicc jelent meg:
„Két pesti ember gyönyörködik a forintban, és az egyik így szól:
– Olvasta? A Szabad Nép azt írta, hogy Rákosi Mátyás a forint atyja. A másik tűnődik kissé, majd így szól:
– Úgy látszik, a mama volt szép..."
Kevés a bankjegy
Július végén az volt a gond, hogy tengernyi bankjegy van forgalomban, augusztus elején az új pénz hiánya okozott nehézséget. „A fővárosi pénzintézetek pénztártermeiben már kora reggel gyülekeztek az emberek – számolt be a friss eseményekről az Augusztus végéig 240 millió forint kerül forgalomba című első oldalas írásában az Esti Szabad Szó augusztus 2-án –, hogy aranyukat és a valutájukat beváltsák. Arra a kérdésünkre, hogy miért oly sürgős a beváltás, mikor a valutarendelet erre 15-éig ad időt, azt a választ kaptuk, hogy az embereknek villamosjegyre sincs pénzük. A bankok reggel csak lemérték az aranyat, átvették a valutát és számot adtak róla, de a forintra még várni kellett, mert az első nap technikai nehézségei folytán már jóval elmúlt tíz óra, mire a bankok a Pénzintézeti Központtól a valuta és arany beváltásához szükséges forintmennyiséget megkapták. A Nemzeti Bankból boldogan távozókat, akik már forintot szorongatnak, megrohanják az utcán várakozók és mosolygó arccal nézik, tapogatják a csillogó forintot, a fényes két- és húszfillérest és a dollárhoz hasonlító ropogós tízforintos bankjegyet. A forintnak itt is nagy sikere van."
