Az antikvárius szerint a kotta általános megítélése valahol a szemét és a használt könyv között mozog.
A zenészeken kívül ki vásárol ma kottát meg zenei ismeretterjesztő kötetet, amikor bármilyen anyag letölthető a netről, és haldoklik még a CD-kiadás is? Két zenetörténészt, Bősze Ádám antikváriust és a Rózsavölgyi Kiadó főszerkesztőjét, Fazekas Gergelyt annak kapcsán kérdeztük, hogy többkötetes zenei zsebkönyvsorozatot indított nemrég a Rózsavölgyi a MüPával együttműködésben, valamint tavaly boltot nyitott a tíz éve a neten működő Bősze Ádám Zenei Antikvárium.
 |
| Fazekas Gergely és Bősze Ádám állítja: a digitális korszak megváltoztatja majd a kották világát is Földi Imre |
– Nem a zenészekből, zenélni tanulókból él az antikvárium, hanem ritkaságokra vadászik – mondja Bősze Ádám. Nagy hátránya, hogy üzletében csak zenével foglalkozik, másrészt előny is, hiszen a kotta nemzetközileg elfogadott nyelv. Egy Beethoven első kiadás virtuális verziója nem ér egy petákot sem, a valódinak a piaca viszont nem csak Magyarországra korlátozódik. Más országokban akadnak jó anyagi hátterű zenei intézmények, amelyek szívesen bővítik gyűjteményüket kuriózumokkal. Az évi két árverésén sokszor alig lézengenek a nézőtéren, de izzanak a telefonvonalak. Akkor minek nyitott boltot? Az antikvárium tavalyig csak a neten létezett, de az üzlet fontos, hogy az emberek bemehessenek eladni a könyveiket, kottáikat, kézirataikat. Míg beszélünk, a vonalas telefonon épp egy karmester hagyatékát kínálják fel. Mostanában sokakat kényszerít értékeik eladására anyagi helyzetük. Sokan nem tudják, milyen kincs van a birtokukban. Az árverés azért izgalmas, mert megmérethetnek a kincsek. Minden annyit ér, amennyit adnak érte.
