Ki van írva a tájékoztatóban, hogy az előadás nem interaktív, mégsem tudod, mozdítsad-e a kezed, amikor a melletted ülő színész feléd nyújtja a pálinkásüveget, amelyben az Élet értelme nevű lötty van. Nem tudod, hogy belül vagy-e vagy kívül. A szövegére figyelj-e Molnár Tibor Attila és Gyüdi Eszter dalának, az előadók gesztusaira, akik próbálnak behúzni a jelenetbe, a pihékre az énekesnő füle mellett, vagy a válltáskádba kapaszkodva húzódj egyre beljebb a sarokba.
Közben haladsz egy autóban a szegedi Fekete Sas utcán, a járdáról a járókelők benéznek, hogy valami történik az autóban. Nem kéne, de elfelejtem, hogy én vagyok „a” néző egy mozgó színházban, mozdul a lábam, mintha rajtam múlna, hogy elütjük-e a zebrán a nyakukat tekergető gyalogosokat. Mennek a dalok, a gesztusok, a poénok – és úgy érzem, nézőként én is vizsgázom. A rezdüléseim mind visszajelzések, hogy értettem-e, éreztem-e, amit azért találtak ki, hogy értsem és érezzem. Ha rosszul reagálok, az nekik kudarc, nem jött át a poén, valahogy másként kellett volna.
A merev reakciótlanság öli a motivációt – de a csalódottságot nem lehet elárulni, mert harminc centiről biztosan meglátnák. A Car-Men előadás-sorozat négy autóban, négy előadásból áll. A már említetteken kívül Szilágyi Szabolcs, Kállai Ákos és Kovács András Gyula lép fel. Utóbbi képzőművész is – az egyik kocsi hátsó felében az ő alkotásaiból még egy minikiállítás is látható. A Car-Men Pszichóban a néző egy médium tudatállapotába láthat bele, akinek a nőkkel kapcsolatos szövegeket mondanak – egészen archaikus részletektől József Attila verseiig.
A Katarzis-oktatás Arisztotelész és Bertolt Brecht katarzisfelfogásának megvitatása egy magánszituációba helyezve. A Koncert Mosonyi Alíz Magyar mesék sorozatának ihletésére született dalokból áll. A legkülönösebb az Übü papa rabul ejt címet viselő abszurd akciófilm-imitáció. Übü papa itt konzumkirály, aki madárnak nézi, befogja és kitömi mindazokat, akik szerinte túl sokat fogyasztanak – és ezzel elfogyasztják előle, amit ő akar elfogyasztani. Petőfi Sándor, aki maga is egy konzumidióta, csak ő a szerelmet és a szabadságot habzsolja, szintén fogságba esik – de megszökik.
Noha deklarálva van, hogy nincs interaktivitás, az egy szem nézőnek mégis döntenie kell – együtt szökik-e Petőfivel, vagyis meri-e a szabadságot választani. Aki befizet, mindegyiket látja – többnyire más-más sorrendben. Mindegy is a sorrend. Utólag mindegyik néző azt mondta: szerinte az a sorrend volt a legjobb, amelyben ő látta a darabkákat. Benkő Imola rendező, a Homo Ludens Project művészeti vezetője szerint ez egy tréning. Kísérlet. Nagyon közvetlen és erős hatás a nézőre, hihetetlenül közeli visszajelzés a színésznek.
Az ötlet egy peepshow-szerű amerikai színházi kísérlet továbbfejlesztése. Ami ott egy doboz volt a Times Square-en, az itt egy mozgó autó – de a lényeg, az egynézős színház ugyanaz. Persze ez nem valami méretgazdaságos produkció, egy intenzív napon hat nézőnek öt színész játszik órákon át – a belépőjegyeken kívül az NKA pályázati támogatásából, a szegedi Reök összművészeti központ támogatásából, a szegedi Maszk Egyesülettel koprodukcióban valósul meg. Június 25-én és 26-án indulnak még a Car-Men-taxik Szegeden a Reök-palota elől.
Gurulnak a kocsik a Thealter Fesztiválon Szegeden július 21. és 25. között, a Művészetek Völgyében pedig augusztus 1. és 3. között. Valamikor novemberben Budapesten a Müszi elől indulnak. Az maga egy látványos jelenet, amikor sorban állnak a nézők, várva, hogy kikászálódjék az egyszemélyes közönség, és a következő néző a helyére ülhessen.
