Nem mellékesen, ennek a műnek van egy-egy színpad- és nyilatkozatképes rendezője és főszereplője Nemes Jeles László és Röhrig Géza személyében – ezzel is régi vágyaink teljesültek.
Díjak tengeren innen és túl
A fesztiváldíjak mellett (melyekből már több mint tíz van) a mű tarolt az úgynevezett pre-Oscar-díjak odaítélésén is.
Nem volt olyan amerikai kritikus és szakmai szervezet, amely ne a legjobbnak hozta volna ki a nem angol nyelvű művek mezőnyében. Ugyanakkor a Saul fia kimaradt az európai gálákról: sem az Európai Parlament Lux-díján, sem az Európai Filmakadémia elismeréseiért nem indult, pedig az esélyesek közé sorolták. Ennek hivatalos indoka, hogy a produkció nem szerette volna, hogy oly sokan digitális formában találkozzanak a filmmel, mielőtt mindenütt moziforgalmazásba kerülne.
A két európai díj esetében a szavazók, ha előzetesen nem látták valamelyik fesztiválon, úgynevezett vod platformon tekinthették meg a jelölt műveket – kivéve a Saul fiát és az Arany Pálmát nyert Dheepant.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy az európai díjak „mellőzése" befolyással van-e a tengerentúli elismerésekre. Az azonban tény: a Luxot és az Európai filmdíjat is a francia–török Mustang nyerte.
Utóbbi – mely végre januárban a magyar mozikba is eljut –, Deniz Gamze Ergüven rendezése ráadásul sokkal konzervatívabb, könnyebben nézhető és befogadható alkotás, mint a Saul, így jelen pillanatban tényleg megjósolhatatlan, hogy alakul majd a díjak kimenetele.
Olcsó, magyar (művész)film, sok nézővel
A Saul fia
450 millió forintos költségvetéssel készült, ezzel minden idők egyik legolcsóbb holokausztfilmje.
Összehasonlításképpen: a Steven Spielberg rendezte Schindler listája 22 millió dollárba került, míg Koltai Lajos Sorstalanságának büdzséje 2,6 és hárommilliárd forint között mozgott.
A Saul fia hazai filmként sem számít drágának.
 |
| A Wrap Oscar-különkiadásán is címlapon |
A Magyar Nemzeti Filmalap mintegy 320 millió forinttal támogatta a gyártást. Sem német, sem izraeli, de még francia koproducereket sem tudtak szerezni a merész filmtervhez. A kész művet a Berlinale első körben nem hívta versenybe (a német fogadtatás azóta is problémás, volt olyan kritika, mely irritálónak nevezte Nemes moziját), de Cannes már igen. Azóta folyamatos sajtó- és szakmai jelenlét kísérte a produkciót.
Franciaországban a mozikban is jól teljesített a Saul fia: csaknem kétszázezren váltottak rá belépőt. A magyar nézettségi adatok is majdnem elérik a bűvös százezres határt – és továbbra is műsoron tudott maradni. Az Egyesült Államokban december 18-a óta játssza három mozi, a jelenlegi bevétel bő 38 ezer dollár. Mivel a Sony úgynevezett „limited release"-ként mutatta be, később bővül majd a mozik száma. Európa legtöbb országában januárban és februárban startol a Saul fia.
Pénzünknél vagyunk mi is, ők is
A nemzetközi értékesítési jogokat a gyártó cég, a Laookon Filmgroup és a Magyar Nemzeti Filmalap eladta a francia székhelyű Films Distribution nevű cégnek, mely igen jól reagált a Saul fia cannes-i sikerére, és már helyben több mint negyven országba értékesítették. Köztük az Egyesült Államokba is, ahol a vevő a Sony Classics volt. Arra a kérdésre, hogy miért egy francia cég árulja a magyar filmet, a jó üzlet a válasz. A Films Distribution egyrészt fizetett egy bizonyos, úgynevezett minimálgaranciát a Saul fiáért, de ezen felül az eladásokból is fizet százalékot. Hogy mennyit, az nem publikus.
|
| Jelenet a filmből. Forgalmazó: Mozinet |
A Laookon Filmgroup magáncég, miképpen a francia ügynökség is. A Magyar Nemzeti Filmalap pedig óvatosan kommunikál. Úgy fogalmaznak: már a magyar premier előtt több mint a teljes költségvetés befolyt a számlájukra – vagyis a csaknem félmilliárd forint. Az, hogy
mi lesz a végösszeg, sosem tudjuk meg.
Csak pletykákat tudunk idézni. Néhány holland forgalmazó arról panaszkodott, hogy a Films Distribution csillagászati összeget söpört be már a minimálgaranciával – ők is ebben a konstrukcióban működnek. Sőt, ha a Saul díjakat nyer, pláne Oscart, akkor az összegek még emelkedhetnek. De szédítő számokat említenek a Sony szerződése kapcsán is: millió dolláros tételt említ a szóbeszéd. Ez a tétel, mondjuk, nem olyan hihetetlen egy cannes-i nagydíjas műért. Egy-egy Sundance-díjazott simán másfél-kétmillió dolláros összegért szokott forgalmazót találni.
