galéria megtekintése

A legértékesebb alkotások nem kerülhetnek magyar tulajdonba

0 komment


Hompola Krisztina

Két századfordulós fénykort is említ a műgyűjtő és műkereskedő Kie­selbach Tamás, amikor a galériája 20. születésnapjára megjelent albumról és kiállításról beszél. Szerinte az elmúlt két évtizedet egyszerre jellemzi a pezsgés és a szabályozás okozta visszafogottság, a XIX–XX. század fordulója azonban kétségtelenül a műfaj virágzását jelentette.

Az „Aranykorban”, a Monarchia idején a töretlen fejlődés évtizedei­nek arisztokráciája és nagypolgárai nagy piacon tudták eladni áruikat, vagyonukat szívesen fektették festményekbe. Nemes Marcell, Chorin Ferenc, Kohner Adolf, Weiss Manfréd vagy a festőművész és műgyűjtő Hatvany Ferenc a pénz mellett a műveltséget, a haza iránti elkötelezettséget is fontosnak tartotta.

Ráadásul nem csupán a magyar festészet, de a kor világszínvonalú nemzetközi alkotásait is tudták gyűjteni, így kerültek Magyarországra Cé­zanne, Gauguin, Manet és Van Gogh művei – meséli Kieselbach Tamás.

Az I. világháború, majd Trianon nem csupán a piacok egyharmadnyira zsugorodását jelentette, hanem a biztonságtudat elvesztését is. A jövőbe vetett hit megtört, a hatalmas vagyonok megszűntek, a világszínvonalú gyűjteményeket felszámolták.

 
Paul Gauguin: A hívás, 1902 (Kohner Adolf bankár gyűjteményéből)
Paul Gauguin: A hívás, 1902 (Kohner Adolf bankár gyűjteményéből)

A legjelentősebb, a festészetet és a társadalmat is megújítani akaró magyar avantgárd művészcsoport, a Nyolcak – Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos – tagjai emigráltak, Bécsbe és Csehszlovákiába költöztek.

A vészkorszakban sokan letétbe helyezték, amit értékesnek tartottak, a háború után a szovjetek kifosztották a letéteket, kiherélték a magyar műtárgypiacot. A szocializmus a totális dúlás korszaka volt, elvesztettük az elitet, hát elvesztettük a tárgykultúrát is.

A rendszerváltás után egy második, bár kevésbé egyértelműen „arany” kor következett, a rácsodálkozás virágkora. – Az elmúlt húsz évben óriási a pezsgés, sok kép kerül elő, fokozatosan új olvasata lesz a magyar festészetnek – mutat rá Kie­selbach. A Molnos Péterrel együtt készített, 368 oldalas album és a kiállítás azzal a céllal jött létre, hogy integrálni tudjuk múltunk kincseit.

Csakhogy a jelenlegi, a műtárgyak védettségére vonatkozó szabályozás – a Golgota-szabály –, azaz, hogy a magyar állam védetté nyilváníthatja az országba bekerülő alkotásokat, ezzel akadályozva, hogy szabadon külföldre kerülhessenek, elijeszti a gyűjtőket. A magyar piacon nincs fizetőképes kereslet a jelen Gauguinjeire, Nemes Marcell ma nem hozna Van Gogh-képet az országba. Nemzeti érdek, hogy védjük kulturális örökségünket, benne a műtárgyállományt, de okos szabályozórendszert kellene kialakítani, amely a piac összes résztvevőjének konszenzusán alapul – mondja Kieselbach. A szigorú szabályozás neki is csak egyetlen utat tett és tesz lehetővé: a magyar festészettel foglalkozik.

Kiállítás

Molnos Péter: Aranykorok romjain. Könyv és jubileumi kiállítás, Kieselbach Galéria. Látogatható: december 2-ig

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.