Két századfordulós fénykort is említ a műgyűjtő és műkereskedő Kieselbach Tamás, amikor a galériája 20. születésnapjára megjelent albumról és kiállításról beszél. Szerinte az elmúlt két évtizedet egyszerre jellemzi a pezsgés és a szabályozás okozta visszafogottság, a XIX–XX. század fordulója azonban kétségtelenül a műfaj virágzását jelentette.
Az „Aranykorban”, a Monarchia idején a töretlen fejlődés évtizedeinek arisztokráciája és nagypolgárai nagy piacon tudták eladni áruikat, vagyonukat szívesen fektették festményekbe. Nemes Marcell, Chorin Ferenc, Kohner Adolf, Weiss Manfréd vagy a festőművész és műgyűjtő Hatvany Ferenc a pénz mellett a műveltséget, a haza iránti elkötelezettséget is fontosnak tartotta.
Ráadásul nem csupán a magyar festészet, de a kor világszínvonalú nemzetközi alkotásait is tudták gyűjteni, így kerültek Magyarországra Cézanne, Gauguin, Manet és Van Gogh művei – meséli Kieselbach Tamás.
Az I. világháború, majd Trianon nem csupán a piacok egyharmadnyira zsugorodását jelentette, hanem a biztonságtudat elvesztését is. A jövőbe vetett hit megtört, a hatalmas vagyonok megszűntek, a világszínvonalú gyűjteményeket felszámolták.
